Tamás Aladár: A 100%. A KMP legális folyóirata 1927-1930 - Irodalom - szocializmus (Budapest, 1964)
A 100% története
A másik jelentős esemény, mely a baloldali kultúrmozgalom befolyásának megmaradását példázta, következő volt: A hajókirándulás után, de az is lehetséges, hogy még előtte valamivel, tervezték a 100% kórusok megrendezni nagy, reprezentatív estjüket. Erre a célra a -Zeneakadémia nagytermét béreltük ki. Ezt a dolgot már más helyen megírtam, azt is, hogy a rendőrség az estet betiltotta. A baloldali munkás-kultúrmozgalom üldözése és az érdekeltek részéről az erre való reagálás jellemzésére azonban nem érdektelen feljegyezni, hogy a Zeneakadémia nagytermének, körülbelül 1400 helyre szóló jegyeit napok alatt az utolsóig megvásárolták a kultúrmozgalom résztvevői és a velünk egyetérzők. Yilágos volt azonban, hogy az elért eredmények megtartása és növelése érdekében bizonyos szervezeti keretekre szükség van. Elmúlik a nyár, a kirándulási, túrázási lehetőségek szűkebbre szorulnak, nagyobb tömegek összefogására lecsökkennek a lehetőségek. így megtettük a lépéseket először egy önálló munkás-kultúrszövetség alakítására, gondolván, hogy siker esetén további önálló szerveket is létrehozunk. Megtartottuk az alakuló közgyűlést, az ott elfogadott ártalmatlan szövegű alapszabályokat felterjesztettük jóváhagyásra a Belügyminisztériumba. Különös módon előzőleg a Magyar Tudományos Akadémiával kellett láttamoztatni, a Belügyminisztérium csak azután kívánta meghozni döntését. Én mentem fel az Akadémiára, ahol Szabolcska Mihályhoz utasítottak. Érdeklődött az egyesület célja iránt s amikor azt mondtam, hogy költemények ismertetésével és együttes szavalásával kívánnak foglalkozni (így kerültem meg a szavalókórus kifejezést, melynek híre, attól tartottam, — lehet, hogy túlzott volt az óvatosság —, talán már az Akadémiához is eljutott), azt válaszolta: „Hiszen akkor ez a mi malmunkra hajtja a vizet” —- és aláírta a belügyminiszterhez szóló kérelmünket. A Szövetség alapszabályait azonban sohasem hagyták jóvá. Talán az idő is rövid volt, amíg erre sor kerülhetett volna. Később aztán önmagától lekerült a napirendről. Mert 1930 nyara után sok olyasmi játszódott le, amelyek után legális baloldali kultúregyesület engedélyezésére gondolni sem lehetett többé. A SZAVALÓKÓRUSOK A szavalókórusokról már eddig is sok szó esett, amiből látni lehetett, hogy a húszas évek munkás-kultúrmozgalmában nem jelentéktelen szerepet játszottak. Tetszetős és vonzó formája volt ez a kultúrmozgalom egy ágának, amely éveken keresztül komoly hatást gyakorolt a fiatal munkásokra. Az első magyarországi munkás-szavalókórusok létrejötte, majd későbbi működése és a munkásmozgalomban betöltött szerepe a legszorosabban összefonódott a 100%-kal. Nemcsak személyi összefüggés volt ez, hanem olyan körülmény, amelynek gyökerei a húszas évek magyar munkásmozgalmának fellendülésében keresendők és alkalmasint még további kutatások tárgyát fogják képezni. Azok a kulturális kísérletezések, amelyek a baloldali munkásmozgalmon belül avagy annak perifériáján folytak, és amelyek minden jó szándékuk mellett is igen gyakran félresiklottak, kétségtelen, hogy a szavalókórusokban és a 100%-ban találták meg később azt a szervezeti és kifejezési formát, amely•90