Tamás Attila: A költői műalkotás fő sajátosságai (Budapest, 1972)
Függelék
kezik a vers keletkezésének időszakára József Attila barátja, Németh Andor.1 ,,Egy vers az egész élet” — mondja ki ítéletét rigyanebben az időben egy másik följegyzés tanúsága szerint2 József Attila. „Minden Egész eltörött” - ismerte föl másfél évtizeddel korábban döbbenten, „Egész világ szőttje kibomlott” jajongta szédült fájdalommal Ady Endre.3 „Jó így fogódzni egy-egy csonka részbe” — békült meg ezzel a széttörtséggel Kosztolányi Dezső.4 S a „tört” jelző fájdalmas riadtságot sugalló s mégis már-már megszeretett szóként ismételten ott található a Nyugat induló lírikusainak költészetében. Az ember elvesztette évezredes világnézetének, az egységet és hitet adó kereszténységnek az ellenképét is: azt az álmot, hogy az ész sötétet oszlató fényének, a „természettől jó” embernek a küzdelme mihamar megteremti a szabadság, testvériség és egyenlőség boldog állapotát, azt az „üdvösséget”, melyért „a mennybe röpülnünk nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni” — ahogyan ezt Petőfi megfogalmazta.5 Egyetlen varázsos csatával minden bajt és nyugtalanító kérdést elsöprő világ megteremtését az érettebb fők számára már a szocializmus sem ígéri ekkor. Egymás belső világának zártsága; a felszín mögött feszülő, rejtetten ható, félig vagy félig sem ismert erők a társadalomban, az anyagban és az ember belső életében; a viszonylagosság felismerése és átélése; a külvilág emberidegen arculatával való szembekerülés mindez ott él, a szemléletet és a művészetet döntő módon befolyásoló tényezőként a század egészében. Kit ez, kit az érint benne fájóbban. A proletariátus költőjének életét alapjaiban fenyegeti ez a világ: minden oldalról. Mint az ősi, primitív emberrel szemben a természet hatalmai; rátörő vadállatok és mindent elsodró, magukba nyelő vizek, az égből lesújtó villámok és álmaiban kísértő rémképek: úgy áll vele szemben a fagynak, az éhségnek, a börtönnek és a torz világ ellentmondásait érzékeny rezdüléseivel felfogó agy felbomlásának a veszélye. De éppen ezért, ahogyan az ellenséges erőkkel való szembeszállásnak ősidőktől fogva első tette a vele való szembenézés, úgy áll és néz szembe József Attila is mindazzal, amit őt fenyegetően körülvenni látszik: immár ezzel az egésszel. És éppen így tudja ebben a ret-1 Németh Andor: József Attila. Bp. 1944 116 2 Bányai Lázsló: Négyszemközt József Attilával. Bp. 1943. 187. 3 Kocsi-út az éjszakában; E nagy tivornyán. 4 Kétségbeesés. 5 Az ítélet. 251