Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig - Irodalomtörténeti füzetek 43. (Budapest, 1964)
Küzdelem egy új világképért - II. A megszerkesztett rend világa
látnunk az okot. Az idealisztikus színezetű hegeli terminológia ezúttal is materialista lényegű gondolatot rejt. Értelmessé teszi önnön állapotát — azaz véletlenszerű, a lényegi összefüggések és törvények ismerete alapján meg nem érthető jelenségekből szükségszerűvé, az összefüggések ismeretében megérthető jelenséggé lesz. Ami korábban sajnálatos, és bár gyakori, mégis esetleges, periferikus jelenség volt, az most ember és külvilág viszonyát egyetemesen jellemző, központi szerephez jutó jelenséggé lesz. így az első pillanatban talán szélsőséges szubjektivitásként ható önjellemzés is más színt kap, hiszen a „sivárság” élménye iránti sajátos (máskor talán valóban szélsőségesen szubjektív), fogékonyság a kapitalizmus korában a valóság lényege iránti érzékenységet jelent. S megint előttünk áll a József Attila-i látásmód egyik fontos eleme: a világegészben „értelem”, rend van. Ő ezt az egészet akarja művészileg megragadni, ennek az egésznek a szavát akarja hangosabban hallatni .Fontos ez már önmagában is. Láttuk Vajda riadalmát az ellenségesnek érzett kozmosz végtelenjében, hallottuk Kosztolányi vallomását, aki már csak a csonka részbe fogódzik, ismerjük azokat a költői magatartásokat, melyek az anyagi világ emberidegensége elől önnön lelkűk világában keresnek menedéket. A szabadságharc bukásával végső reményét is elvesztett Arany zavartan teszi le a tollat, mikor az utca valósága kizökkenti őt „ábrándos lelké”-nek gyönyörködéséből — József Attila rádöbben arra, hogy a proletárköltőnek nem abbahagynia kell a verset, ha tapsikoló, buja jázminok, ingó bársony neszek andalító hangulatából az utcán hálók irgalmatlan valóságára esik tekintete, hanem elkezdeni. Elkezdeni, hogy elmondhassa végre azt, amit a polgárosodó társadalom költője is el akart mondani, aki azonban „nem találván balzsamot a feltárt sebekre” —elhallgatott. Hiszen mintha a félbehagyott Bolond Istókhe\ i felsorolás — a csecsemőt elragadni akaró halál elmélkedése — jelennék meg újra a Hazám soraiban: Ezernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség elmebaj, egyke és sivár bűn.. . József Attila szembenéz a sivársággal — de nemcsak ezzel. Előbb idézett sorai ugyan mintha arra engednének következtetni, hogy számára az ez élmény volt a legdöntőbb, számára elsősorban ezt jelentette a külvilág. Mi azonban nem állhatunk meg itt. Mindazokat az érzéseket, melyeknek kifejezéséért köteteket írt, nem 120