Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig - Irodalomtörténeti füzetek 43. (Budapest, 1964)
Küzdelem egy új világképért - II. A megszerkesztett rend világa
metszetszerű fény-árnyék hatást elérő házaknak is.104 A részletek, színek nem látszanak, nincs lehetőség naturalista vagy kismesteres bíbelődésre, impresszionisztikus feloldásra: csaknem minden észlelt tulajdonságuk egy lényegbe sűrűsödik: hallgatva, a földre súlyosultan, tömör feketeségükben, zord anyagi valóságukban vannak. S van a maga elszórt fénypontokból át-áttört sötétjével, fojtó csendjével a teret kitöltő levegő is — félreérthetetlenül van, sokat sejtetően, komoran és veszélyeket rejtve a védtelen, magános kóborlóval szemben az egész külvilág. A véletlenül betévedt polgár ijedten húzódhat magába és siethet vissza saját, megnyugtatóbb színeket árasztó, külső-belső menedéket nyújtó otthonába — a proletár, akinek ez a létezési tere, idegenségében is otthona és hazája: nem menekülhet. Szembe kell vele néznie, éberen, hűvös, nyugodt pillantással; át kell tekintenie a maga egészében és számba kell vennie minden szögletével, útjába eső tárgyával együtt. A tél és az éjszakába merült külváros törvényeit sajátos érzékenységével együttesen átélő József Attila hatványozottan kényszerül erre a szembenézésre. S az egyetemes történelmi-kulturális fejlődés során a proletár szemléleti formáig eljutó ember fölismeri, hogy ember és külvilág alap-viszonyában a korábban döntő szerephez jutó természet helyét egyre inkább valami más foglalja el: a dolgok, a tárgyak világa. A szerves növényi—állati élet helyett, mely az embert felnövesztette magából, most részben az ember által alkotott tárgyak, a közvetlen emberi kapcsolatok helyett a dologi hatalmakká lett emberidegen viszonyok összessége: „Megdermedt dolgok halmaza, kirakatüvege” mered elé. Idegen, néha félelmetesen hideg és érzéketlen világ. De míg Kosztolányi ijedten menekült ,,a dolgok vadonából” egy-egy magányos, szelíd szépséghez, József Attila fölismeri, hogy van fegyver ez ellen is: a fegyelem és értelem. „Tündöklik, mint a gondolat maga, a téli éjszaka.” Már korábban fölfigyeltünk a sor szépségére. Most lássuk meg benne a József Attila-i költészet egyik igen fontos, majd még elemzendő vonását: a világ azért érthető számára, azért is lát rajta szeme a végtelenbe, mert törvényei pontosan ugyanazok, mint tudatunkéi. A végtelen kozmosz és az emberi gondolat úgy illik egymáshoz, mint hibátlan mérnöki vázlat és fölmért valóság. S így a versekben majd gondolati, filozofikus jelentést is nyer az észlelt, számba vett dolgok legnagyobb része. 104 Nem véletlen, hogy a fény-árnyék hatás nyújtotta lehetőségekkel mesterien élő korai szovjet filmek adták vissza talán legtökéletesebben a külváros képét (Viborgi városrész, És fölkel a Nap, Arzenál stb.), gyakran pedig fametszeteken nyert képzőművészeti ábrázolást (Käthe Kollwitz, F. Masereel), vagy nálunk pl. a színhatásra keveset adó, inkább a formák zárt világát megteremtő Barcsay Jenő vásznain, Nemes Lampérth József művein. 123