Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig - Irodalomtörténeti füzetek 43. (Budapest, 1964)
Küzdelem egy új világképért - II. A megszerkesztett rend világa
drámaibb feszültségű művén mozdonykerekek ezüstös-hidegen örvénylő rohanása alkot kontrasztot a mellőlük fázósan összehúzódva elmaradó megöregedett proletár-házaspárral. Egyben-másban persze eltérnek egymástól ezek az ábrázolások, de tagadhatatlanok a közös vonatkozások is: az ember által létrehozott, de keze alól könnyen kitörő, roppant erejű gépi világ tulajdonságainak legjellegzetesebb kifejezőjét láttatják meg a fekete alapszínén fémes fényeket villantó, kiszabott pályán irányíthatatlanul, vezetőjét elrejtve, minden emberi hangot elnyomva tovadübörgő gőzmozdonyban.112 József Attila esetében szembeötlő, hogy a félelmetességet, a titokzatosságot egyáltalában nem igyekszik kiemelni. Nem fejez ki iránta lelkesültséget, de riadt gyűlöletet sem. Ö inkább csak tudomásul vesz, szigorú objektivitással. Mégis, ahogy a komoran visszhangzó, elhagyott gyári termek, az éjszaka ránehezedő világának moccanásaitól megriadt őr bemutatása után újból hatalmassá növő csendbe hirtelen messziről jött mozdony sivít, mintha egy emberidegen világ adna hírt magáról. A költemény három ponton közelít ahhoz, hogy kozmikussá táguljon, illetőleg mélyüljön. Először a már elemzett képben, másodszor itt, harmadszor majd a mocorgó, mintegy küszködve indulni vágyó, szétszórt papírdarabok leírásakor. A hatást a mozdulatlansággal, sötéttel egybeolvadó csönd s ennek időnkénti megtörése kelti ,, . . . ahol elhallgat, félelmetes a csönd ... a zenében a szünetek csöndjét szolgálják a hangok. Itt is . . . a szegények nehéz éjszakája, az elnyúló leírás nagy és sokatmondó szünetekkel feszíti a türelmet, az idegzetet” — emeli ki a Külvárosi éj egyik bírálója.113 A teljes csönd jelenvalóságának tudata ősidőktől napjainkig roppant, néha félelmetes, emberen túli erők világát idézi föl. Idézett művében Hugo Friedrich Garcia Lorca Kiáltás és Osond című versét elemezve mutat rá arra, hogy nála a csönd maga „a félelem hangtalan jelenléte”; ismerjük Arany félelmetes feszültségű csöndjeit, Ady menekülését a Jó Csönd-Herceg iszonyú talpának eltiprása elől, A magyar ugaron „Csönd van” sora pedig a halál uralomra jutását érzékelteti döbbenetes erővel. (Maga a „csöndet megtörni” kifejezés is utal arra, hogy ezt az ember régtől fogva 112 Az impreszionista festőket (Turner, Monet) vagy a futurista Boccionit is nyilvánvalóan más és más érdekelhette, amikor a vasút, a mozdony, az utazás gyakori ábrázolására törekedtek; méginkább mások azok az okok, melyek a forradalomról, a proletáréletről szóló szovjet filmeknek oly gyakori motívumaivá teszik a vonatot, a ködbe belesivító mozdonyfüttyöt, gyári vagy hajószirénát. De azért sokféleségükben is amellett tanúskodnak, hogy az ember számára jelentésben valóban gazdag jelenségről van szó. 113 Fejtő Ferenc: József Attila. Szép Szó 1938. I. 32. 136