Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig - Irodalomtörténeti füzetek 43. (Budapest, 1964)
Küzdelem egy új világképért - II. A megszerkesztett rend világa
mert tudja, hogy a valósággal szembe kell nézni, és szenvedéllyel teli, mert tudja, hogy a törvények ismeretében az ember változtathat sorsán. A boldog beteljesülés érzésének és a tragédia elleni fájdalmas-hősi lázadásnak ez a kettőssége, ez az egymásnak felelő, egymást különös feszültséget teremtve kiegészítő ellentéte oldódik majd fel az újra megtalált dalszerűen tiszta, ősi egyszerűséggel emberi sorokban; időtlen mozdulatlanság és örök elmúlás ellentétének világából a jelenbe, a mába, a közvetlenül adott világba visszatérve. Megoldást nem ad. De épp ezzel a „mellékdal’’-ként zárójelbe tett nyolc rövid sorral lesz teljes a költemény, a humánumot, az egész nagy harmóniáját kereső-kutató, és roppant küzdelmei között az élet mindennapjának örömeire vágyó huszadik századi ember egyik legszebb vallomásává. (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz. Csobog a langyos víz, fürödj meg ! íme a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad: Ahol én fekszem, az az ágyad.) Egyetemesség „Nagyon furcsa gondolatra akadtam: a művészet tudomány” — írta a fiatal József Attila Galamb Ödönnek.124 ítélete ugyan majd módosult, lényegében azonban nem változott: „A lira logika”. S költészetének vizsgálata alapján egyik jeles kritikusa őt magát is így ítéli meg: „A pontosságra és tisztaságra esküdött. Eszménye, gyakorlata: a világ fölfedezése, a jelenségek megfogalmazása, egészen úgy, olyan szigorral, mintha a szabadesés törvényeit ő szorítaná először képletbe. Egy-egy képe hasító erejű. . . nincs még egy olyan költőnk, aki. . . annyival fénylőbbó és egyben súlyosabbá tette volna a magyar szótárt, mint József Attila.”125 Tudományos pontosságú fogalmazásokra már láttunk példákat. Jellemzői közé tartozik az is, hogy nem elégszik meg a látott jelenségekkel vagy sej124 Idézi Fejtő Febenc: József Attila Ars poeticája, József Attila az útmutató. 40. 125 Illés Endke: József Attila szókincse. Csillag 1955. 914—5. 149