Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig - Irodalomtörténeti füzetek 43. (Budapest, 1964)
Küzdelem egy új világképért - II. A megszerkesztett rend világa
tésekkel: a felszín mögül a tudott világ kontúrjai is kirajzolódnak, a dolgok belső vázai, a csillagok megmért pályái, megértett összefüggések láncolatai. „A napot csak sejti az ember. . . onnan tudom, hogy süt, mert látok” — magyarázza, már egy leheletnyi fontoskodással a hangjában, még a megismerés folyamatát is leírva (A pipafüst lenyúl). Legkísértetiesebben borzongató soraiban is van valami különös tisztaság, s megkap a finoman élezett, pontosan célba találó fogalmazás. „Ez a szemlélet valósággal mitologikus” — állapította meg ugyanezt a költészetet elemezve Bóka László,126 s hozzá hasonlóak Németh Andor fejtegetéseinek értelme is: „A költészet mitikus hagyományaihoz ösztönösen ragaszkodó József Attilát az teszi egyedülállóvá, hogy be tudja törni az örök érvényű formákba az újabb lélek tartalmi közléseit”.127 Az ellentmondás magva József Attila költészetének kettősségében van. Bizonyos ősi formák (Kalevala, regős-énekek stb.) keresése kétségkívül fontos eleme törekvéseinek, jellemzője verseinek. Emögött azonban nem sejtelmes hangulatok keltésének öncélú vágya vagy irracionalista világnézet húzódik meg. Inkább a másik nagy proletár mű vészhez, Derkovits Gyulához áll közel, kinek Hajókovács és Nemzedékek című festményéről Dési-Huber István így írt: „Új mítosz van itt jelen. . . roppant arányú új világ közellétét érezzük. Az alakulóban levő munkás mítoszt szebben még senki sem fejezte ki.”128 „Alakulóban levő munkásmitosz”. . . Ismeretesek a századforduló, a századelő munkásmozgalmával párhuzamosan jelentkező naturalista-romantikus törekvések a világ láncait széttörő kalapácsos óriás, a világmegváltó rongyos titán emberfeletti alakjának megmintázására. Mindenekelőtt lírában és grafikában. Ezzel rokon Tóth Árpád Az új isten-e, de ide tartozik a pályakezdő Derkovits sárkányt széttépő munkása is. Későbbi művészete azonban nem mutat közelebbi rokonságot evvel az irányzattal. Éppúgy, mint ahogyan egészen más József Attila Külvárosi éj-e, Téli éjszakája,, mint a hozzá e téren pedig legközelebb álló Yerhaeren- ábrázolta tárgyi világ képe. Mégis figyelemre méltó az, hogy valamilyen formában a tudományos szocializmus által életre hívott munkásirodalomban is jelentkezik valamilyen „mítosz” — éppúgy, mint a múlt században a romantika, vagy több modern költői irányzat világában is. 126 Bóka László: József Attila. Essay és vallomás. 1947. 89. 127 Németh Andor: József Attila verseiről. Szép Szó 1937. 12. 128 Dési Htjbeb István: uo. 66.