Tamás Attila: Költői világképek fejlődése Arany Jánostól József Attiláig - Irodalomtörténeti füzetek 43. (Budapest, 1964)

Küzdelem egy új világképért - II. A megszerkesztett rend világa

Dési Huber István írta Derkovits Gyuláról: „vannak küldetéses emberek, akiknek életintenzitása messze túlhaladja kortársai életét. Akikben tömörülnek a dolgok. Az osztály, a nép, a nemzet érzelmei. Akikben összefut minden, ami a nagy egységben él: a fájdalom, az öröm, a szenvedés. S amit érzékeikkel megélnek, sorra számba­­veszik: a rész ismeri meg így az egész életét, az egyén a sokaságét.” Ez az ember áll ennek a világnak a középpontjában. Ember, aki még csak lóid alatt őgyelgő hajléktalanként, de azért már úgy „méri a téli éjszakát, mint birtokát a tulajdonosa”, s akiben az ember­­ellenes társadalmi rend közepette is ott élnek a napszülte emberi vágyak. A még magános, de másokért való felelősségét érző ember, akiben az „egész éj” terhe alatt sem hunyt ki a figyelő, éber értelem tiszta fénye, „az ésszel fölfogott emberiség világossága.” Alszanak a nyers, nehéz szavú, kiszikkadó parasztok. Dombocskán, mint szivünkön a bú, ülök. Virrasztók. ,,. . .a törvény szövedéke. . . .Tisztában voltam azzal, hogy egy téveszméiből rendszert építő paranoid lényhez hasonlítok, s hogy mégsem vagyok elme­beteg. . . mert ez az eszmerendszer úgy megfelelt a valóságnak, mint egy többé-kevésbé pontos térkép az ábrázolt földdarabnak.”137 Kezelőorvosának, Bak Róbertnek írt levelében mondja ki József Attila ezt a megdöbbentő tisztasággal megfogalmazott tragikus fölismerést. És fölnéztem az est alól az egek fogaskerekére — csilló véletlen szálaiból törvényt szőtt a múlt szövőszéke és megint fölnéztem az égre álmaim gőzei alól, s láttam, a törvény szövedéke mindig fölfeslik valahol. . . Nem fejlődésében, kialakulásának egyes stádiumaiban vizsgál­tuk József Attila világképét, nem vettük figyelembe a fejlődés rész-okait. Ezúttal sem lehet feladatunk, hogy számba vegyük 137 Közli Németh Andor: József Attila és kora. Csillag 1948. 8. 158

Next