Tarnai Andor: A magyar nyelvet írni kezdik: irodalmi gondolkodás a középkori Magyarországon - Irodalomtudomány és kritika (Budapest, 1984)
II. Az irodalomtudomány kibontakozása
6-án (Pomerium de sanctis II, sermo 45/E). Az igazság ezzel szemben az, hogy a Transfiguratio domini megünneplésének elrendelése valóban kapcsolatos Nándorfehérvár felmentésével, de aug. 6. csak azért lett ünnep, mert a győzelem híre ezen a napon érkezett Rómába. (Pálvölgyi Endre: A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó, FK 1964, 382.) Temesvári Pelbárt akkor árulja el, hogy a történelmet — forrásait követve — „nemzeti látószögből” is le tudja írni, mikor azt állítja, hogy a szultán azért akarta elfoglalni Nándorfehérvárt, „ut exinde totam demolretur ungariam ac consequenter christianitatem totam”, ami nyilvánvaló utalás a „propagnaculum christianitatis” képzetre. (I. h.) — A ferences prédikátor a győzelmet közvetlen isteni beavatkozással magyarázta, a menekülő törökök üldözését krónikaíró rendtársához hasonlóan az angyaloknak tulajdonította. ” Hunyadi a keresztesek kívánsága ellenére sem követte a visszavonuló ellenséget, pedig a keresztesek „önhatalmúlag a török üldözésére akartak indulni. ... Erre zendülés ütött ki a keresztesek táborában .. . Hunyadi, Kapisztránnal egyetértésben, gyorsan lecsendesítette a zavargást ... és feloszlatta a keresztes hadat még aznap”. júl. 23-án. (Szűcs Jenő: A nemzet historikuma, Bp. 1970, 89.) Az is meglehet, hogy a törököket üldöző angyalok csodájával a ferencesek igyekeztek lecsillapítani a kereszteseket. A krónikaíró az eddig ismertetett forrásokon túl említi még Sienai Bernardin és Kapisztrán János életrajzait („patet ex gestis sanctorum Bernardini de Senys, et Ioannis de Capistrania”), két alkalommal is Kapisztrán egy másik vitáját: „haec habentur in eius vita, ubi quiescit in Uylak”; „que ipse gessit et quanta, habentur scripta eius gesta in Uylak” (Toldy: Analecta 237, 245), amin Soproni Péter csodajegyzékét (RMK III, 260; App. H. 142), Geszti János kihallgatásainak jegyzőkönyveit (Karácsonyi I, 340, Bölcskey Ödön: Capistranói Szent János élete és kora II. Székesfehérvár 1924, 589) és Laskai Osvát Kapisztrán-életrajzát (Tímár Kálmán: Laskai Osvát és a bibliográfia, MKsz 1910, 150—52), de talán valamennyit is érthetjük. Egyes iratokat a kuzsalyi (Toldy: Analecta 238) és a budai (uo. 242) kolostorokból használt, egy további aktát a lelőhely megjelölése nélkül ismertet (uo. 249), és idézi a pápa Varsányi István vicariushoz intézett levelének megszólítását (uo. 244). 242 A főbb rendi iratok: a ferrarai nagykáptalan (1509) rendelkezései (Toldy: Analecta 264—70), az 1512-i nápolyié (uo. 272) és az 1514-i assisié (uo. 289—92). Már csak említi, hogy az 1517-i capitulum generalissimum, valamint az 1518-i és az 1521-i capitulum generale aktái a budai kolostor sekrestyéjében találhatók (uo. 293—94). A szerző rendkormányzati tájékozottságát árulja el a bosnyák és a magyar provincia vitájáról szóló részben az a megjegyzés, hogy „Huius ... rei veritas clarius et plenius habetur in Italia in matrica, sive in Libro Patrum cismontanorum, in quo solent acta capituli generalis annotari” (uo. 292). — Bartholomaeus de Pisis említett könyvének ajánlása újból kiadva: Analecta Franciscana V, LXI—LXLV. F. Zene jelentette meg annak idején, az ajánlást Franciscus a S. Columbano írta. 243 A parasztháborúról szóló rész új kiadását 1. a'219. jegyzetben. — Toldy: Analecta 295: „quia principes nostri una cum Rege fuerunt negligentes ad subveniendum obsessis, ideo capta est Nándor Alba a Tureis.” — Mohácsnál „Rex et principes Hungarorum, tarde vigilantes, et segniter convenientes” (Toldy: Analecta 297) vesztették el a csatát; „sic Hungária, quae erat murus et antemurale totius Christianitatis, periit” (uo. 298). 244 Tamai Andor, ItK 1973, 135—47.