Téglásy Imre: A nyelv- és irodalomelmélet kezdetei Magyarországon: Sylvester Jánostól Zsámboky Jánosig - Humanizmus és reformáció 15. (Budapest, 1988)

Téglásy Imre A NYELV- ÉS IRODALOM­ELMÉLET KEZDETEI MAGYARORSZÁGON (Sylvester Jánostól Zsámboky Jánosig) (Humanizmus és reformáció 15.) Az első olyan könyvet tartja kezében az olvasó, amely a reneszánsz kori irodalomkritika egyik jelentős perió­dusát, a XVI. század derekát teszi részletes vizsgálat tárgyává. A szerző bemutatja azt az antik eredetű iroda­lomkritikai szabályrendszert, amely­nek normái a kortárs írókat, olvasó­kat és teoretikusokat befolyásolták. Bemutatja, hogyan zajlott le az ezek­re alapozott, első magyar irodalmi vita, milyen szerepet töltött be a latin nyelv uralma és az ehhez kapcsolódó kultúra a kor ideológiájában, milyen előírásokat követtek a nyelvi puriz­­mus képviselői, hogyan kapcsolód­tak a legkiválóbb magyar latinisták az erazmizmus gondolatköréhez. A mű nagy felfedezettje a század legje­lesebb teoretikusai közé tartozó ma­gyar író, Zsámboky János (Sambu­cus), akinek elméleti írásai meg­világítják, hogy megközelítésében mit jelentett az utánzás (imitatio), a versengés (aemulatio), az eredetiség (proprium) stb. fogalma. Téglásy Imre ez irányú vizsgálatának ered­ménye, hogy a manierista esztétikát — kiegészítve az eddigi kutatásokat — nemcsak a neoplatonikus, hanem az arisztoteliánus irodalomelmélet szemléletéből is levezethetőnek tart­ja. A sorozaté kötete jól használható segédeszköz lesz mind a kutatók, mind a felsőoktatásban tanítók és tanulók számára. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next