Tildi István: A szabadtartásos növendékmarhanevelés gazdaságossága - A nagyüzemi gazdálkodás kérdései (Budapest, 1962)
A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Üzemtani Intézete „A nagyüzemi gazdálkodás kérdései” c. sorozattal olyan kisebb, de a folyóirat-cikkek terjedelmét meghaladó feldolgozásokat kíván a mezőgazdasági és közgazdasági szakembereknek, a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és gépállomások vezetőinek, valamint a mezőgazdaságot irányító szervek, a tudományos és oktatási intézmények dolgozóinak a kezébe adni, amelyek a napjainkban egyre többoldalúan felvetődő agrárközgazdasági és üzemszervezési kérdésekről nyújtanak korszerű elemzést és megbízható gyakorlati eligazítást. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink kialakulásával és fejlődésével egyre nagyobbak lesznek a gazdaságos termelés lehetőségei. Fokozottan előtérbe kerülnek a termelés szervezésének új elvei és módszerei minden jeleni ős termelési ágazatban. Az állattartásban új jelenség a 1 természetszerű tartási mód, amellyel kapcsolatban a szarvasmarhatenyész' fősben — különösen a növendékmarhatartásban — máris bizonyos eredményekről számolhatunk be. A szabadtartás a növendéktartás hagyományos formáit több vonatkozásban is felbontja, alapvetően megváltoztatja a technológiát, az istállónak, illetve a telepnek az üzemelési rendjét. Kihat az új tartási mód a súlygyarapodásra, a takarmanyozósra, az alomfelhasználásra, a munkaerőszükségletre, az építkezésekre és még néhány kevésbé jelentős tényezőre,