Tolnai Gábor: Federico Garcia Lorca - Modern filológiai füzetek 5. (Budapest, 1968)
Függelék
Jaj, Antoñito Camborio, illő császárnőböz is! A szentséges Szűzre gondolj, mert a halál közelít. Jaj, Federico Oar cía, hívd a csendőröket, hívd! Mint a kukorica szárát, derekamat tördelik. (Nagy László fordítása) A „Jaj, Federico García” -nak fordított sor az eredetiben így hangzik: „Ay Federico García”. így hallhatta Radnóti párizsi barátaitól felolvasni, valamint franciául, vagy magyarul értelmezni és a verssor nyomán élt — az addigi költészetében így nem használt — megszólító formával: az „óh”, „jaj”, „jaj nekem”, „óh én szerencsétlen” jelentésű spanyol „ay” indulatszót behelyettesítve a hetyke, dacos, magabiztosságot kifejező „hej” szócskával. így érthető a Radnóti verssor kettős-ihletése; a Lorca indítása nyomán létrejött megszólító forma, amelyre ráépült a fiatal József Attila hetyke hangsúlya, Radnóti Miklós akkori bizakodó szemléletének megfelelően. Az elmondottakkal nemcsak azt óhajtottuk bizonyítani, hogy Radnóti Miklós a spanyol költő sorsán és életének eseményein túl, egyik kiemelkedő versét és valószínűsíthetően más műveit is ismerte már 1937-ben -1938-ban, hanem az elemzéssel betekintést óhajtottunk adni egy kiváló költő műhelyének világába, egy verssor kapcsán adalékot szolgáltatni Radnóti alkotásmódjának vegyelemzéséhez. A magyar költő García Lorcához fűződő szálainak kibontásához még a következőket: 1939 második felénél nem előbb, valószínűleg 1940-ben, nagy műfordítói periódusa idején, foglalkoztatta Radnótit García Lorca magyarra fordítása is. 1939-ben Bálint György Londonban járt. Júliusban, Londonból hazajövet, magával hozta a spanyol költő válogatott verseinek kétnyelvű, 100