Tolnai Gábor: Federico Garcia Lorca - Modern filológiai füzetek 5. (Budapest, 1968)
Federico García Lorca. Hispánia, Hispánia
kis telkükről. Had fenyeget, vérben áznak a tiszta vásznak. Kínozzák a szegényeket. Hadi uszítok hadonásznak. Ez az a vers, amelynek utolsó sorai messzesugárzó tekintettel a mi jelenünk felé villannak: sarjaink bízóan csacsogva jó gépen tovább szállanak a művelhető csillagokba. József Attila harmadik spanyol vonatkozású írása próza; életében megjelent utolsó cikke. A prágai Űj Szellemben látott napvilágot, A mai költő feladatai címen, 1937. október 15-én. Rövid írás; nyilatkozatnak vagy méginkább vallomásnak tetszik; kommunista költő vallomásának, s azáltal, hogy életében megjelent utolsó cikke József Attilának, úgy hat, mint valami testamentum. A spanyol háborúról, néven nevezve, egyetlen szó sem olvasható benne. De aki olvasni tud a sorok között, az jól tudja, hogy a költő lényegében arról beszél; a fasizmusról, amelynek aktuális, véres támadása ellen ekkor folyik a nemzetközi munkásosztály harca Spanyolországban. Erről beszél A mai költő feladatai című írásában, intonálva azzal a két Thomas Mann idézettel, amelyet a német írónak a spanyol köztársaságiak mellett hitet tevő antifasiszta írásából vesz át. Az egész cikk gyönyörű hangvételének jellemzésére, idézem az írás befejező néhány sorát: „Mi, mai költők, nem tehetünk mást, mint hogy elmondjuk örömeinket és bánatainkat egyfelől, másfelől pedig kiállunk a szabadságért minden formában és mindenütt, ahol a gazdasági jólét jelszavaival és fegyveresen megkísérlik a költők örök ellenfelei a „tömegeket” leg jogosabb emberi igényeiktől, a szabadságtól és a szabadságra való törekvésüktől lélekben is eltántorítani.” 18