Tolnai Gábor: Federico Garcia Lorca - Modern filológiai füzetek 5. (Budapest, 1968)
Federico García Lorca. Hispánia, Hispánia
sában. Versben is visszatér még reá: 1938-ban írja ragyogó Eclogáinak. első darabját, amelyben a „Pirenéusok ormain” folyó, mind jobban elsötétülő harc eggyéolvad a Franco fasizmus áldozatának, az 1937- ben általa egyszer már megénekelt Lorca alakjával: „Nem menekült. Két éve megölték Granadában”. Midőn az Első eclogdt írja, a fasizmus sötét árnyéka mindjobban ránehezedik Európára és hazánkra is. Két év alatt nagyot változott a világ. ,, . . . költő voltál, — megöltek ők” — írja 1937-ben, midőn először énekelte meg Lorca alakját. Megölték azok, akiket József Attila „a költők örök ellenfelei”-nek nevezett. A hatsoros vers azonban még csupa bizakodás, biztos meggyőződés, a nép erejében bízó hit. Mint ahogy lángoló optimizmus hatja át a Hispánia, Hispánia sorait is: De jönnek új hadak, ha kell a semmiből, akár a vad forgószelek, sebzett földekről és a bányák mélyéről induló sereg. Most azonban néhány esztendőre, a negyvenes évek elejéig elcsuklik Radnóti ajkán a bizakodás hangja. Az Első eclogában már nem csupán a Pireneusok hadszínterét és a spanyol nép mártírhalált halt költőjét borítja árnyék; Lorca halálához hozzákapcsolja a magyar költőét, József Attiláét is. A magyar és a spanyol költő szörnyű halála vésztjósló látomássá nő Radnóti képzeletében. García Lorcáéhoz hasonló halál gondolata kísérti, olyan tölgyhöz hasonlítja magát, melyen „rajta fehérük” az erdőírtást jelző kereszt. Rövid élete során Radnóti Miklós mégegyszer találkozik a spanyol költővel. A harmincas-negyvenes évek fordulóján lehetett, amikor néhány Lorca vers magyarra fordításának terve foglalkoztatta. Bálint György — aki a Margit körúti börtönben megtanult spanyolul — egy kétnyelvű, spanyol—angol Lorca antológiából elkészí-20