Tolnai Gábor: Tanulmányok (Budapest, 1970)
Jegyzetek
Petőfi Olaszországban című részhez: Az 1949-ben megjelent olasz Petőfi teljes címe: Alessandro Petőfi, Liriche. Traduzione di Folco Tempesti, con un saggio di Giuseppe Révai. — Vallecchi Editore, 1949. 143. — E kiadás létrejöttében jelentős szerepe volt Kardos Tibor professzornak, a római Magyar Akadémia akkori igazgatójának. Kardos Tibor egyaránt segítségére volt a fordítónak a versek kiválogatásában és a szövegek helyes értelmezésében. A Tempesti-féle Petőfi-kötet 1949 decemberének végén látott napvilágot. A megjelenést — mint a főszövegben említettük —, Rómában és más olasz városokban Petőfi-rendezvények követték. Felsorolom azokat a rendezvényeket, amelyeknek időpontját és programját egykori „agenda orario”-m megőrizte: 1930. február 17-én volt az első rendezvény, Róma egyik üzemének munkatermében, a Közlekedési Szakszervezet rendezésében. A jórészt munkások jelenlétében lezajlott esten a magyar költő versei hangzottak el, s zongoraszámokkal szerepelt Hernádi Lajos Kossuth-díjas művész, a budapesti Zeneművészeti Főiskola tanára. Február 18-án a Casa della Cultura milánói előadótermében volt Petőfi-est, nagyrészt értelmiségi közönség jelenlétében. Bevezető előadást Magyarország akkori római követe, e sorok írója tartott. Milánói művészek verseket adtak elő, s itt is fellépett az Olaszországban turnézó Hernádi Lajos zongoraművész. Február 22-én Rómában tartottak ismét estet, a Teatro déllé Arti-ban. Itt a bevezető előadást Ranuccio Bianchi-Bandinelli professzor vállalta magára, kitűnő elemzést nyújtva Petőfi pályájáról, költészetéről. A Teatro déllé Arti-beli rendezvényen is elhangzottak versek, s zongoraprodukcióival most is szerepelt Hernádi Lajos. Február 23-án az apuliai Bari-ban az olasz szovjet társaság, az ITALIA —URSS rendezett magyar estet. A barii Színházban lezajlott ünnepségen ugyancsak e sorok írója mondott bevezetőt, helybeli színészek verseket adtak elő és Hernádi Lajos zongorázott. Más természetű Petőfi-rendezvények közül csupán egyet említek meg: Május б-án a római Casa della Cultura helyiségeiben Petőfi-kiállítás nyílt meg. A kiállítást e sorok írója nyitotta meg. Részletes bibliográfia adását mellőzve, csupán még azt jegyezzük meg, hogy az itáliai Petőfi-rendezvényekről, az említettekről ugyanúgy, mint a meg nem említettekről, az olasz sajtó rendszeresen beszámolt. Palmiro Togliatti-nak a Teatro déllé Arti-ban tartott Petőfi-est kapcsán tett nyilatkozatáról, a magyar költővel kapcsolatos nézetéről részletesebben szóltam Togliatti halálakor megjelent cikkemben: Palmiro Togliatti, — 1949 —50-es naplójegyzeteimet lapozgatva. (Élet és Irodalom, 1964. augusztus 29. 35. sz.) — Ranuccio Bianchi Bandinelli előadása: Un poeta della libertá, Omaggio a Petőfi címen a Rinascita című folyóirat 1950. évfolyamában jelent meg, a 85. és az ezt követő lapokon. Petőfinek a XIX. század első fele világirodalmának legnagyobbjai között való emlegetését lásd: Giomale della Sera, 1950. február 9. Petőfi nyomában József Attila című részhez: Az Orfeo című versgyűjtemény adatai: ORFEO il tesoro della lirica universale interpretato in versi italiani a cura di Vincenzo Errante e Emilio Mariano, Sansoni, Firenze, év nélkül (1949). — A versgyűjteményben szereplő magyar költők: Balassi Bálint, egy-egy névtelen a XVI. és XVII. százabdól, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Arany János, Ady Endre, Babits Mihály, József Attila, Illyés Gyula. — A magyar versek fordítói: Brelich Dali’Ásta, Cordani, Corsaro, Fattori, Ferrari, Fortini, Garino-Cian, Linari, Márffy, Moschino, Nicosia, Palatini, Politi, Salvatore Quasimodo, Risi, Ruzicska, Sinisgalli, Tóth. 421