Tolnai Gábor: Tanulmányok (Budapest, 1970)
Huszadik Század
Mielőtt elérkezik hozzá, ismét válságos időszakon kell átesnie. A válság egyéni válság, lényegi megtorpanás nem fejeződik ki költészetében. Egyéni sorsa feletti rezignáltsága azonban — ami a Mint a bika című versében jelentkezik először — szinte hónapról hónapra fokozódik; magányosságérzést vált ki, elkeseredéssé sűrűsödik. Az elkeseredés, a személyes keserűség azonban nem egy versében maga is állásfoglalássá nemesedik az adott viszonyok ellen. Kell-e határozottabb állásfoglalás, mint amikor így fogalmaz: Csak kígyó undoríthat tiszta fatörzset így, ha bőrét hagyja rajta, mint engem undorít e forduló világ és az ordas emberek. Virágszülőkcnt kezdtem én el, de fegyverek között neveltek engem gyilkosok s megszoktam rég a harcot itt és gyáván sosem futottam. (írás közben) Nem feladatunk elemezni, de utaljunk reá, hogy ugyanebben az időben — hasonló okok folytán — ugyancsak gyötrő válság kínozta József Attilát is; azt a József Attilát, aki magányossági érzései közepette, a fájdalommal átitatott versek mellett nem sok idő múlva meg fogja írni a népfrontpolitikának, a szocialista hazafiságnak legszebb alkotásait. Radnóti magányosság-érzése rokon, de talán egyéni helyzete folytán még fájdalmasabb a József Attiláénál. 1934—35 szilveszterén felrémlik gondolkozásában egyéni létének tragikuma: ,,a piros szabadság tán nem jön el soha, számára csak mostoha év lehet ez ... ” (Szilveszter és újév között). ,, . . . gondokkal alszik a fáradt értelem” — olvassuk ugyancsak egy 1935-ből származó másik versében (Egy eszkimó a halálra gondol). 1934-ben és 1935-ben szorítóan nehezedik rá a magány; ezek azok az esztendők, amikor a baloldali mozgalmak támogató erejét is nélkülözi. Most nem csupán az erősödő fasizmus felé néz „gondokkal”, hanem gondok gyötrik balfelé is. A kolozsvári Korunknak mindeddig munkatársa volt. Több verse élesebb fogalmazású szöveggel láthatott ott napvilágot, mint ahogy a Horthy-Magyarországon később megjelent. 1933 után azonban már nem jelennek meg a Korunk ban írásai. A kolozsvári folyóirat szerkesztésében mindjobban erősödik a szűkkörű, szektás szemlélet. Korábban nemcsak verseit közlik szívesen, hanem költészetének kritikai visszhangja is előrcmozdítja szocialista költői fejlődésében. 1933 után érthetetlen, igaztalan, szektás szemléletű kritikák jelennek meg róla, amelyek bántják, elkeserítik. Hogy küldött-e verset 1933 után a Korunknak, arra nézve sem emlékem, sem dokumentumom nincsen. Kis Ferenc szerint 294