Tolnai Gábor: Tanulmányok (Budapest, 1970)
Huszadik Század
a jövőhöz, verseivel akarna a jövő igazságszolgáltatása elé állítani egy elzüllött, rothadt társadalmat. A versek pontosan vallanak arról, hol állt a költő életének utolsó szakaszában is. De nemcsak a versekkel sorakozott fel a jövő ügyének oldalán. Vértes György írt arról, hogy Radnóti 1941-ben az illegális kommunista párt felkérésére népfront-versantológia szerkesztésével foglalkozott. A fasiszta sajtórendeletek ekkor már lehetetlenné tették baloldali folyóiratok kiadását. A „munkásírók” antológiaszerű kiadványokkal törték át a szabályokat, s ezeknek az antológiáknak a tanulságait óhajtotta a párt széleskörűbben felhasználni, haladó írók antifasiszta írásainak évkönyv jellegű kiadványban való közreadásával. A nyomdaköltségekhez szükséges összeg rendelkezésre állott. Radnóti Miklós tervet dolgozott ki, és levélben kereste fel Kner Imrét, hogy adja ki a kötetet, aki azonban — mint más kiadó sem — nem vállalta a kockázatot. (Az antológiatervezetnek egy része fennmaradt, s feldolgozása, értékelése még az irodalomtörténetre vár.) Radnóti hovatartozásáról vallanak utolsó esztendejének hatalmas hazafias versei, a magyar hazafias költészetnek e legnagyobb alkotásai közé tartozó darabjai is. A fasizmus utolsó esztendeinek szörnyű ellentmondásai közepette patrióta verseket ír. — Ellentmondásnak tetszhetik ez! — Hiszen az a költő írta ezeket a verseket, aki hajthatatlanul előretekint ugyan, s apellál a jövő fiatal korokhoz, de egyéni élete e „hazában” lehetetlenné vált. Az a költő alkotja meg líránk legszebb alkotásai közé tartozó hazafias verseket, akit a hivatalos Magyarország kitagadott, s aki korának egyetlen irodalmi mozgalmával sem tudott azonosulni. Szörnyű ellentmondások sorozata ez. De ezekből az ellentmondásokból jöttek létre az ő hazafias versei. Mondjuk meg végre; Radnóti egyedül azért lehetett patrióta, mert szocialista talajon állott, ellentétben azokkal, akik biztos fogódzó híján elveszítették ekkor a lábuk alól a talajt, és ki ilyen, ki olyan előjelű nacionalizmus zászlaja alá szegődött. A késői Radnóti patrióta alkotásai, élen a Nem tudhatommú, felszabadulás előtti irodalmunkban a szocialista gondolat diadalai közé tartoznak. Alapjában ugyanolyan gyökérűek ezek a versek, mint a József Attila utolsó periódusának népfrontpolitikát hirdető hazafias költeményei. József Attilának ezeket a verseit annak idején értetlenség fogadta balról. Mondjuk meg, akadnak manapság, akik értetlenül állnak Radnótinak e magatartásával szemben a kozmopolitizmus oldaláról. Az is hozzátartozik e kérdéshez — miként József Attilával történt korábban —, voltak Radnóti kortársai között is, akik ugyancsak értetlenül tekintettek ezekre az alkotásokra. A hazasze-316