Tolnai Gábor: Tanulmányok (Budapest, 1970)
Huszadik Század
gekre? — A válasz egyszerű. A Tempesti-féle Petőfi-válogatás abban a periódusban jelent meg, amikor még elevenen élt a nemzeti ellenállással kibontakozott olasz politikai költészet. Országos méretű sztrájkmozgalmak voltak ebben az időben —, korábban szólottunk erről. — Most veszik kezdetüket az itáliai földfoglalások. És ekkor folynak a kikötőmunkások demonstrációi az amerikai fegyverszállítmányok partratétele ellen. Igen, Petőfi versei úgy hangzottak ebben az atmoszférában, mintha nem száz esztendővel korábban, hanem akkor íródtak volna, a demokratikus szabadságjogokért és függetlenségért harcoló olasz tömegek mozgósítására. Ilyen irodalmi és politikai légkörben — erről is beszéltünk már — a munkásmozgalom is felismerte a múlt századi forradalmár magyar költő szavának mozgósító erejét, és sokat tett annak érdekében, hogy az értelmiségi olvasók szűk körén túl, eljusson szava a tömegekhez. A lehetőséget persze ehhez Petőfi mondanivalója mellett azok a művészi kifejezőeszközök nyújtották, amelyek a magyar költő alkotómódjának sajátjai. Olyan alkotómódszerbeli sajátosságok ezek, amelyek realizálhatók idegen nyelven: Petőfi versei könnyen fordíthatók, tolmácsolhatok olaszul is. A tolmácsolás, a fordíthatóság problémájához érkezve: — ugyanez a kérdés miként jelentkezik József Attila esetében? — Míg Petőfi általában könnyen tolmácsolható, még középszerű fordításban — bármilyen nyelvű fordításban — átsüt mondanivalójának, művészi teremtésének jelentős hányada, addig József Attila a nehezen átültethető költők sorába tartozik; kevés irodalomban találkozunk az ő művészi módszeréhez megközelítően is hasonló formákkal. Talán a sok versbeli változatot teremtett francia lírában tűnnek fel rokon jelenségek, valamint a magyarral nem egy vonásában hasonló fejlődésű hispán és a latin-amerikai spanyol nyelvű költészetben. Példát is említve: A József Attilával párhuzamba állított García Lorcánál is teljesebb közelségbe hozható a magyar költővel az ugyancsak mélyről jött, egész életében irtózatos nyomorban élt, perui születésű, de Európában is hosszú időt töltött César Vallejo. Az olasz irodalomban, az olasz lírában azonban nincsenek Vallejo-szerű költők, még García Lorcatípusúak sem, s éppen ezért József Attila itáliai tolmácsai nem könnyű feladat elé kerülnek, ha az eredetihez közel álló verseket óhajtanak megformálni a magyar költő műveiből, az Appenini-félsziget olvasói számára. József Attila olasz fordítóinak nagy többsége — a statisztika is sejteti: ez az egyetlen megközelítő megoldás — a hermetikusok stílusában ültette át a magyar verseket. Az adott körülmények között ez az egyetlen lehetőség, bár ez is messze esik a magyar költő mondanivalójának, természetének, alkotómódszerének nem egy alapvető vonásától. Egyebet most nem említve 335