Tolnai Gábor: Tanulmányok (Budapest, 1970)
Huszadik Század
Bartóknál, sem Garda Lorcánál a zenei, illetőleg a költői megújhodásnak — más tényezőkkel összefonódó, de mégis — egyik leglényegesebb elemét, a népzenei és a népköltészeti forrásokat, még kevésbé ismerik fel József Attilában — az ugyancsak más tényezőkkel összefonódó — Bartókénál és García Lorcáénál is sokkalta szublimáltabb népiességét, amelynek elemei a magyarral nyelvileg rokon, finnugor népek ősi költészetéig nyúlnak vissza. Bartóknál, García Lorcánál és József Attilánál egyaránt csak az eredményt érzékelik, amit modernség címszóval foglalnak össze. Miként a zeneszerzőnél és a spanyol költő-drámaírónál, ugyanúgy a szocialista forradalmár magyar lírikus alkotásai kapcsán nagy hangsúlyt nyer Itáliában az intellektualizmus. Az az intellektualizmus ez, ami értelmezésük szerint elválaszthatatlan része, velejárója annak, amit újszerű modernségként nagyra értékelnek alkotásában. Amikor erről szólunk, vissza kell kanyarodni ama megállapításunkhoz, hogy — József Attila fordítóinak többsége a hermetikusok stílusában ültette át a költő verseit. — A helyzet ez, de joggal felvetődhetik a kérdés: Nem nagyfokú visszalépés-e, ha József Attilát a hermetikusok stílusában ültetik át olaszra? — A kérdés jogos, hiszen a hermetizmus legfőbb jellemvonása, hogy az elsődleges lírai élmény helyett a lírai élmény elvont párlatát tekinti költői anyagnak. — A hermetikusok mondanivalója és formai eszközei valóban mögötte állnak a magyar költő eszmeiségének és lírai alkotómódszerének. És mégis, ha így is van — hadd ismételjem — az olasz líra helyzete folytán ez az egyetlen megközelítően helyes megoldás. Sőt látni fogjuk, amikor visszalépésnek tűnik a hermetikusok stílusában fordítani József Attilát, ugyanakkor az itáliai líra távlatainak szemszögéből előrelépés is, midőn ebbe a stílusba foglalják bele a magyar költő alkotásait. A hermetikusok jellegzetesen polgári racionalisták. A racionalizmus jellemzi gondolkodásukat és nem az intellektualizmus. E polgári racionalizmusból következik nemcsak szemléletük, hanem stílusuk, alkotói metódusuk is. Amikor mi különbséget teszünk racionalizmus és intellektualizmus között, azért is tesszük, mivel jelezni óhajtjuk, hogy sorrendi és a sorrendiség alapján minőségi eltérés van a kettő között. És mindjárt mondjuk meg: a polgári racionalizmusra épülő hermetizmus maga is távlatot nyitott az intellektualizmus irányába. A hermetizmus távlatot nyitott, utat egyengetett, azonban maguk a hermetikusok nem jutottak el az intellektualizmushoz. Megjegyzéseinkhez tartozik még, hogy ilyen módon az olasz költészetben nem következett be a ráció és az érzelem szintézise, a kettő egyelőre szétszakadva él. Szétszakadva él, de a fejlődésnek e szintézis irányába kell haladnia. És éppen e szintézis irányába haladó fejlődés útján 22 Tolnai: Tanulmányok 337