Tombácz János: Tombácz János meséi - Új magyar népköltési gyűjtemény 17. (Budapest, 1975)

Bálint Sándor TOMBÁCZ JÁNOS MESÉI Vj Magyar Népköltési Gyűjtemény XVII. Az újjászületett magyar népmesekutatás nagy eseménye Tombácz János tanyai szegényparaszt meséinek megjelenése. A mesemondó a szegedi táj szülöttje. Ösz­tönös szerkesztőkészségével, előadói biz­tonságával, szemléletességével a legna­gyobb magyar mesemondók közé tartozik. Mesekészlete felöleli és összeötvözi az ősi magyar mesevilágot és az európai pony­vairodaimat, a templomi példázatot és a csintalan történetet. Otthonosan szövö­geti tovább a népi epika jellegzetes szegedi témáit: a boszorkány históriákat és Rózsa Sándor viselt dolgait. Fölfrissíti a mesélés hagyományait, és újjákölti az élőszavas tradíciót és az olvasott mesekiadványokat. Ritkaságszámba megy az, hogy Tombácz meséit betegágyán naiv, jó képzelőerőről valló rajzokkal illusztrálta. Kiadványunk­ban bemutatunk ezekből néhányat. El­nyerte a népművészet mestere címet, így meghívások révén szerte az országban jól ismerik. A gyűjtés és szöveggondozás munkáját Bálint Sándor, a szegedi múlt és népélet nagy ismerője végezte. Gondja volt arra, hogy a gyűjtemény minél hitelesebben megörökítse a mesemondó ízes stílusát. A mesék tipológiai meghatározását Dö­mötör Ákos készítette el. AKADÉMIAI KIADÓ BUDAPEST

Next