Tompa József: A névszói kötőhangzó szófaj-megkülönböztető szerepe - Nyelvtudományi értekezések 14. (Budapest, 1957)
II. A mai átlagos irodalmi és köznyelvi kép
16 műszói példa : Pais-Eml. 216: „Az igék . . . többségének — tárgyasoknak és tárgyatlanoknak egyaránt — ... alannyal van kapcsolatuk”. d) Birtokos jelzőként, továbbá ennek értelmezőjeként alkalmazott -s képzős mellékneveinkben még gyakoribb a zárt kötőhangzós alak ; s hasonló a tanulság a birtokjeles melléknevekben is, bármilyen mondatrészi szerepben használjuk is őket. A nyílt kötőhangzó tehát eléggé ritka itt: Új Világ 1956. júl. 26—3: ,,[A múltban a Balaton] csak a kiváltságosaké volt” (pedig ez a szó inkább egy társadalmi osztály tagjait jelenti, azaz rendesen főnév!); IrÜjs. 1956. szept. 29—2: „Özvegye nemrégiben tette közzé A közömbösek összeesküvése című posthumus regényének első részét” (az egyes embercsoportokra utaló ilyen szók közt ismét a nyílt kötőhangzó meglepő). A zárt hangzó szinte gyakoribb: Illyés, 1. Kosztolányi: Ábécé 7: „[Az író] ösztönösen húzódott a homálytól, a tudálékosok mélységétől” (mint művészi csoport nevében?; Bal. 1929. és 1940. csak nyílt kötőhangzóval ismeri!); Népszab. 1957. márc. 20—9: „társasházakat is fognak építeni, az ifjú családosok igényeinek megfelelően” (valahogyan társadalmi csoport neveként); Muther i. m. II, 63: „Az éhesek ebédjét [Murillo] a megsokasodott kenyér bibliai csodája révén tolmácsolja, a szomjasok italát [a sziklából vizet fakasztó] Mózessel”; Irtört. 1956: 288: ,,[A forradalom mozgatója a gyűlölet] a kiváltságosok privilégiumai . . . ellen” (persze ez a szó is társadalomtudományi — főnévi — műszó egyeben!); MNy. III, 445: „A denominalis -odik stb. képzős szavak jelentése . . . reflexív . . ., a denominalis -kodik képzősöké ugyancsak”; uo. 108: „ezt figyelembe vehetjük ... a gyermekek, illetőleg beszéd hibások r^>l hanghelyettesítésének vizsgálatában” (a szerzőnél e műszó mindig zárttal; a szaknyelvben főnév!); uo. 110: ,,[A hangrendszerben a] kétjeUemzősök csoportjában mind a nyelvállás, mind az ajakműködés . . . döntő” (1. föntebb is!); SzN. 1956. aug. 2—1: ,,[A beadásban] hátralékosok száma . . . csökkent” (1. föntebb is!); Horváth: Vitás verst, kérd. 46: „a tizenkettősökére”: uo. 51: „a . . . tizenkettősökét” (de a szótagszámra utaló ilyen műszók a szerzőnél egyéb mondatrészként is szinte mindig zárt hangzósak, pl. uo. 53: „tizenkettősökre”; 50: „csak 19,7°/0 volna a metszethibúisok száma”). D) Az egyes számú tárgyragos alak kevesebb szintaktikai funkciót hordozhat: vagy közvetlenül — azaz főnévi szerepet nyerve ■— tárgy, vagy a tárgynak (akár tisztán melléknévi jellegű) értelmezője, esetleg mint kötőszós határozója. Kötőhangzó tekintetében ezek a példák is eléggé megoszlanak. Nyílt hangzós tárgy: Jókai XV, 278: „Henriette valami gyanúsat talált e dologban”; uo. 330: „Csak egy bizonyosat tudok”; Mikszáth: ÖM. II, 30: „abban ő nem lát semmi különöset”; uo. 69: ,,egy irtóztosat ütöttem öklömmel az ajtóra”; Gárdonyi: Láth. emb.6 178: „nem hallottam [róla] semmi csudásat”; Babits: Kártyavár 76: „valami. . . retteneteset érzett [K.] a levegőben”; József Attila: Gyönyörűt láttam: „Gyönyörűt láttam, édeset” (félig értelmezői?); Móricz: Rokonok 17C: „a véglegeset [értsd: a végleges szerződést] csak a feleségemmel együtt vagyok hajlandó megcsinálni”; uo. 23: „[Házat szeretnének venni.] Esetleg négy szobásat” (értelmezői?); Illyés: A reformáció genfi...: „A langyosat kiköpi az isten”; Gyárfás Miklós: Picking tanár úr 48: „összeegyezteti a kellemeset a hasznossal [a vezető]”; Muther i. m. II, 84: „Rubens harsonahangokat szeret, ragyogó, ujjongó vöröset” (mint színnév voltaképp főnév, de a nyílt kötőhangzó ide is behatolóban van!); SzN. 1956. ápr. 22—5: „sok okosat. . . [nem] tudnak kisütni”; SzN. 1956. júi. 30—4: ,,[Á kalauznő] mond valami