Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
összeférhetetlenséget olykor-olykor szintaktikailag is magyarázhatjuk: a parasztok egészséges ösztöne megszaggatta a földet. . Kassák: Hirdetőoszloppal. 1918. ÖV. I. 21. A predikatív szerkezet összeférhetetlen, de alakítsuk át kissé a mondat szerkezetét: „a parasztok egészséges ösztönnel megszaggatták a földet”. Az összeférhetetlenség szinte teljesen feloldódott. Van tehát az ige és alárendeltjei közt is olyasféle jelenség, mint a jelzőeltolás, az en- vagy hypallagé. Ez az antik retorikában nem más, mint a jelzőnek saját jelzett szava helyett más szóhoz kapcsolása:64 „a tátott tőke sárga szája” (József Attila: Munkások). így értékelődött át a fenti Kassák-mondatban az eredeti alany birtokos jelzővé, a módhatározó pedig alannyá — nyilván a feszültségkeltés, az expresszivitás érdekében. 3.2. Konkrét-anyagi jelöltű alanyok, tárgyak és határozók helyett elvontak. — Konkrét és elvont közti vibrálás, „oszcillálás” a művészi hatásnak egyik fő forrása !65 Ez valósul meg az ilyen összeférhetetlen jelentésű szerkezetekben is: „az ének is lecsuklik” (Déry Tibor: Éjfél); ,,s csak a szörnyű tériszony csordázta őket az egyenesbe” (Kassák: Parancs alatt az éjszakában. ÖV. I. 56); „De csak a süket tagadás éjszakázott mindenütt. Hová megérkezett, ott szétpozdorjázott az | őrület” (Uő.: Máglyák énekelnek. I. m. 92); „sikoltásokáttöviskezikaz alattomos fülelést” (Uő.: Vigyázz! I. m. 54); „De földörgöli álmát. . (Uő.: Napraköszöntés. I. m. 22); „és a gyárak magasabbra zászlózták az akaratot” (Uő.: Máglyák énekelnek. I. m. 73); „Az emberek összeg er endázták a maradék erejüket: . . .” (Uo. 92); „Mert az éjjel valaki belém zubogtatta a nevetését” (Kassák: Jó annak, aki korán kel. I. m. 26); „a huzat szétviszi a sárgafényt” (Déry: Luxemburg R.); „üvöltenek és néger szavakat | nyilaznak a nap felé: ...” (Uő.: Az ámokfutó); 64 Babits hypallagéiról: J. Soltész Katalin: i. m. 224, 315 — 6. 65 Vö. Hankiss Elemér: A népdaltól az abszurd drámáig. Bp. 1969. 18 — 40; Uő.: Az irodalmi kifejezósformák lélektana. Modern Filológiai Füzetek 7. sz. Bp. 1970. 160—98. 108