Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
valahogyan beletartozik ebbe a mai világtól elidegenedett emberi teljességbe, lényegbe’. Harmadik idézetünk tudott emgem-jének magyarázatát kissé bonyolítja, hogy a kert megszemélyesítésével szövődik össze. Pedig A kert, ez a finoman szürrealista, mindeddig méltánytalanul mellőzött vers megérdemelné a fölfedeztetést. Milyen objektív-szubjektív tartalmak kifejezője a kert? Örök költői téma az aranykor, az elveszett vagy eljöventő Kánaán, de mint Bori Imre rámutat, a primitív népek költészetére és a szürrealizmusra különösen jellemző az Éden-vágy.71 Az útkereső és a szürrealizmussal is találkozó fiatal József Attilának is gyakori motívuma ez. „A paradicsom életté lesz” — hirdeti már egy versének címével is (Bori is említi!). Nyilván a titokzatos, elvesztett Éden kertje a mi versünk címképének a jelöltje is, illetve elevenségével, készülődésével, várakozásával, engem-tudásával negatív filmje a lírai hős Édenvágyának. Tudott engem: ez a tőlem függetlenül is létező társadalmi álom egyrészt éppúgy átjárja első személyű tárgyát, mint előző versünkben az én az őt, az Istent, másrészt éppúgy magába is olvasztja az én-t, az általános, közös Éden-álomban ezentúl a lírai hős idillre vágyakozása, boldogságra törése is benne van. A tud költői tárgyainak kapcsán eljutottunk József Attila korai istenes verseihez. Nyelvtanilag és jelentéstanilag hasonló kérdés vetődik fel egy kései istenes versben is: Pogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Nem emel föl. 1937. ÖM. II. 197. Mind a tagad, mind a vall — részben kiegészítő, részben esetlegesen bővítő — tárgyai elvontak. A vall-nak 71 Bori Imre: A szürrealizmus ideje. A magyar irodalmi avantgarde. II. Symposion Könyvek 26. Újvidék, 1970. 90 — 5, 111 stb. 118