Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek A különféleképpen kötött szerkezetek föllazítása 1. A kötött szókapcsolatok értéke. — Olyan frazeológiai kapcsolat, mint a hasznot hajt, olyan szólás, mint a bakot lő, olyan szóláshasonlat, mint az alszik, mint a bunda, továbbá közmondás, szitok, udvariassági formula, szállóige stilisztikai vonatkozásban aligha kerülhet egy kalap alá. Értékelésüknek csak két szélsőségét ítélhetjük el. Az egyik az anyaga iránt elfogult nyelvész, aki azt hirdeti, hogy szólásaink egytől-egyig a szemléletesség remekei, a másik az avantgardista irodalmár, aki szerint a hagyománynak, a társadalmi érvényességnek vajmi kevés stilisztikai értéke lehet. Jól mondja Michael Riffaterre: ,,A klisé csak ilyen esztétikai felfogás alapján ítélhető el, amely az újdonságot teszi meg a szépség egyedüli kritériumának. Könnyen agyon lehet csépelni, de sztereotipikus formája megőrzi a kimerüléstől.”1 Igen, régi és új költő egyaránt művészi nyereséggel építheti be alkotásába minden változtatás nélkül is a kötött szerkezeteket, szókapcsolatokat. De nem hallgathatjuk el a népnyelv hamis tiszteletétől vezérelve, hogy minél kötöttebb egy szókapcsolat, annál többet veszít szemléletességéből és indulatiságából is.2 Bármily sok nyelvi leleményt, ötletet rejtett születésekor egy ilyen szókapcsolat, lassanként megmerevedik, lexikalizálódik, statikussá válik, és ezek az értékei elhalványulnak. A kötöttség meglazításával a költő felújíthatja őket. 1 Strukturalizmus (83. j.) II, 134. 2Vö.: Lengyel Lajos: Szótártam tanulmányok (I. fej. 21. j.) 162, 177; Hankiss Elemér: Kritika IV, 10. sz. 17. 130