Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek

III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek A különféleképpen kötött szerkezetek föllazítása 1. A kötött szókapcsolatok értéke. — Olyan frazeológiai kapcsolat, mint a hasznot hajt, olyan szólás, mint a bakot lő, olyan szóláshasonlat, mint az alszik, mint a bunda, továbbá közmondás, szitok, udvariassági formula, szállóige stilisz­tikai vonatkozásban aligha kerülhet egy kalap alá. Értéke­lésüknek csak két szélsőségét ítélhetjük el. Az egyik az anyaga iránt elfogult nyelvész, aki azt hirdeti, hogy szólásaink egytől-egyig a szemléletesség remekei, a másik az avantgardista irodalmár, aki szerint a hagyománynak, a társadalmi érvényességnek vajmi kevés stilisztikai értéke lehet. Jól mondja Michael Riffaterre: ,,A klisé csak ilyen esztétikai felfogás alapján ítélhető el, amely az újdonságot teszi meg a szépség egyedüli kritériumának. Könnyen agyon lehet csépelni, de sztereotipikus formája megőrzi a kimerüléstől.”1 Igen, régi és új költő egyaránt művészi nyereséggel építheti be alkotásába minden változtatás nélkül is a kötött szerkezeteket, szókapcsolatokat. De nem hallgat­hatjuk el a népnyelv hamis tiszteletétől vezérelve, hogy minél kötöttebb egy szókapcsolat, annál többet veszít szemléletességéből és indulatiságából is.2 Bármily sok nyelvi leleményt, ötletet rejtett születésekor egy ilyen szó­­kapcsolat, lassanként megmerevedik, lexikalizálódik, stati­kussá válik, és ezek az értékei elhalványulnak. A kötöttség meglazításával a költő felújíthatja őket. 1 Strukturalizmus (83. j.) II, 134. 2Vö.: Lengyel Lajos: Szótártam tanulmányok (I. fej. 21. j.) 162, 177; Hankiss Elemér: Kritika IV, 10. sz. 17. 130

Next