Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
bőröd ne bízd kereskedőre, ki elad felhőt az egen s a földön telket vesz belőle . . . Vessük össze a kiemelt sort e szólással: „Kiki a maga bőrét viszi a vásárra”.8 Továbbá: Inkább segít a kutya szőre a teríthető betegen. . . A megfelelő közmondás: „Kutyaharapást szőrivel!” — A velük összevethető kötött frazeológiai egységgel szemben ezek a föllazítottak okvetlenül szemléletesebbek; a jó költő egyéni, egyszeri képeivel szemben viszont más többlet van bennük. Ha azoknál nem szemléletesebbek is, mellbevágó-meghökkentő hatásuk sincs okvetlenül, de sokat megőriznek eredeti kollektív érvényességükből, közösségi tapasztalatra utaló tartalmukból, általánosított ítéletiségükből és persze: népi zamatukból. A „tanítás” műfajú lírai költemények kitűnő eszközei! Déry Tibortól idézhetek egy példát a kötött szerkezet mindkét tagjának rokonértelművel való helyettesiteserol: „Az üvefbé [= üvegfejű borbély, a ciklus főalakja] egy késhegyen sétál. Szél fúj, a mikrokozmosz csodáin álmélkodik. A kés élén találkozik családjával. Az egyensúly felborul, valamennyien lezuhannak a háromszobás udvari lakásba. (. . .) Az üvefbé a késhegyen sétál. Megbotlik egy sószemben ...” (Vallás). A késhegyen sétál — különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a harmadik mondatban már A kés élén-vö\ van szó — a borotvaélen táncol ’olyan helyzetben van, amely bármelyik pillanatban válságossá, veszélyessé válhat’9 szólás átírása. Az üvefbé, aki több8 L.: O. NagyGábob:Magyar szólások és közmondások. Bp. 1966. 105.; a Vigasz e sajátságaira: Bóka László: Szép magyar vers. SzoeNevKiskvt. 38. sz. Bp. 1952. 76 — 80; újra: Arekópvázlatok és tanulmányok. Bp. 1962. 446 — 55. 9Vö. O. Nagy Gábob: Magyar szólások és közmondások 100. 136