Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
Hogy felragyog ebben a szembeállításban a szívére vesz valamit és a vállára nehezedik valami ! Tömör, sziporkázóan szellemes leleplezése a polgári humanizmusnak ! Ugyanez az eszköz Déry kezében (Hajótörés): „Az üv. f. b. tenyeréből kirepül az első madár. A sziget flórája virágzásnak indul, mint egy iparvállalat. Emlősállatok teremnek. A vírusok szaporodnak. A sziget megnő. A szerény kezdetből íme ...” Egy másik versében (Az ámokfutó) az áll ige a játék központja: én lihegek, én néha megbotlom, én alig állok . . . de áll a bál és forog a kenyér. Az állok: ’helytállók, kitartok, kibírom, eltűröm a sorsomat’. Az áll a bál: ’tart, folyik a mulatság, a változatos események, küzdelmek sora’.10 4. A kötöttség módosításának és a közvetlen kontextusnak együttes hatása. — Mint említettem, a. kötött, eaó kapcsolat fölfrissítésének előbb tárgyalt két módját egyesíteni is lehet: Aztán egyszer nagy ünnepkor, 10 mikor keresik halálra, visszajön még harangozni, harangozni, de halálra. József Attila: A világ ha elbujdostat. 1926. ÖM. I. 271. A halálra keres kötött, szórendjében is kötött szerkezet. Az ÉrtSz. 7.b. értelmezése szerint: ’izgatottan, sürgősen mindenütt keresi’, a 7.a.: ’vkit keres, hogy megölje’. A két jelentés közül nyilván a 7.a. az eredetibb. A kötött szórend 10 O. Nagy Gábor véleményem szerint túl tágan értelmezi a Hogy áll a bál ? szólást. 138