Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek

dochikus tágítást is. A fene tehát nemcsak magát a rákot jelöli, hanem a mosónőt elpusztító minden bajnak, felőrlő munkának, társadalmi betegségnek az elnevezése is. Legföljebb azt tehetjük meg, hogy a jelentéshéjak közül a legfőbbet kijelöljük: ez maga a rák! 5.4. A szitok mégis ott lappang a verssorban. — Hiába tudjuk mindezt, hasztalan van a kezünkben a fene főjelen­tése is, szinekdochikus tágabb értelme is, ha a szerkezetileg fölérendelt ige mégis belesugározza valahogy a szitkozódás hangulatát, indulatiságát IFejtő Ferenc téve­désében van egy morzsa igazság is ! Persze a lírai én n e m az édesanyja ellen fordul kegyeletsértő durvasággal, hanem a pusztulást, az értelmetlen halált tagadja szen­vedélyesen, káromló indulattal. Az alig egy évvel később írt Két keserves egyikében (Medália. 1929. ÖM. II. 7) ugyan­ilyen indulattal titulálja disznó-nak a halált: „pecsétéi disznó halálnak”. Egy cseppnyi orvosság kávéskanállal már méreg lehet. Miért nem egyes számban áll a kifejezés: „kit meg­evett a fene (= a rák)” ? Laikus magyarázat, hogy a költő a „rím kedvéért” használt többest, hiszen a fenék — kefék rímpár helyett megállana a fene — kefe is. Csakhogy így a megevett igealakkal összekapcsolva, óhatatlanul fölidéződne a „megette a fene” szitokszerű szólás: fölidéződne közvet­lenül, a maga nyerseségében, nem pedig lappangó indulatá­val. Erre a társításra, erre a hangulati érdességre az elégi­­kusan záruló alkotásban nincs szükség. Másrészt egyes számban már nem állhatna a (rák)fene minden testi-lelki­­társadalmi baj összegző neveként, azaz megnehezülne a rész az egész helyett típusú szinekdoché kifejlése. A szitokasszociáció érdességét tehát tompítja a többes szám, a metonimikus-szinekdochikus értelmezés lehetősé­gét pedig elősegíti. De van még más hatása is: a meg ettek a fenék a megevett a fene változattal szemben — távolabb állván a szemléletességében meghalványult kötött szó­­kapcsolattól — elevenebben tartalmazza a megesz, szét­rág, szétmarcangol konkrét, érzékletes jelentését. Az egye meg a fene, megette a fene szürke sztereotípia, szinte másból 144

Next