Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
pen hangsúlyos; utána azonban tisztáznunk kell, nyomatékos-e a mondat vagy nyomatéktalan. Tegyük ki a hiányzó el igekötőt: a válók után kerülne! A hiába tehát kiemelt mondatrész, ezért az utána következő két mondatrész hangsúlytalanul alkot vele egy hangszakaszt. Néhány hasonló esetben megjelölöm a nyomatékos szótagot és a szakaszhatárokat: ,,s Aomokot kötöttél, a j futó j időt . . (Arany. 1937.); „.Fáradtság üh a | teherkocsit. . .” (Ősz. 1935.); „oly lángot [vagy kevésbé valószínűen: oly Záítgot] lobbantottam ...” (Bukj föl az árból. 1937.). Legföljebb a túl hosszú szakaszokat lehet egy-egy nem értelmi hanem (próza-) ritmikai hangsúllyal színesíteni: „Már | két milliárd ember | kötöz itt. . .” (Flóra 3. Már két milliárd. 1937.). De a kötöz-t itt sem kötelező teljes nyomatékkai hangsúlyozni, csak éppen megengedhető. Egyébként fenti igéink hangsúlyozása a vers ellen elkövetett vétség, és még nagyobb ez a vétek, ha az egyébként is téves hangsúly erősebb, mint az ige előtt álló kiemelt mondatrészé! A versmondó számára könnyű, de szükségképpen elvégzendő fölkészülési tevékenység, kellemes kis értelmező munka, hogy megvizsgálja: honnan is maradt el az az igekötő, vajon igéje e 1 ő 1 - e , vagy igéje mögül. Miközben így tornáztatja értelmét, mélyebben hatol a versbe, fáradozása hitelesebb előadásban gyümölcsözik.37 Az igéjükkel ütköző igekötők 1. Ez is összeférhetetlenség! — Azt mondtuk, hogy az igekötős ige lexikalizálódott és nagy mértékben grammatikalizálódott kötött határozós szerkezet, maga az igekötő pedig igéjének kötött határozója. A színezett, a kifejező közlésben szabad szintagmán belül is összekapcsolódhat szintaktikailag-szemantikailag összeférhetetlen határozó. Mint 37 A költői nyelv igekötő-elhagyásairól szóló tanulmányom első formája: Nyr. XCIII, 74—83. 168