Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
s néha föl szeretnénk ordítani a kínjainkat. . . Ugyanis egy mozzanatos jelentésű felordít ütközik a vele összeférhetetlen tárggyal, a közölt másik jelentésben — amelyet a tágabb szövegösszefüggés alapján nem zárhatunk ki — viszont az ige mellől hová ? kérdésre felelő latívuszi (vagy datívuszi) kiegészítő hiányzik. Itt kell megemlékeznünk a köznyelv bizonyos igekötős igéivel azonos alakú, de más vonzatrendszerű, egyénileg újraalkotott pregnáns igéiről. A lesír-nak. több társadalmi érvényű tárgyas és delatívuszi (vmit vlciről, vmiről) kiegészítőjű jelentését ismerjük. Ezek a jelentések azonban kissé átvittek. Hasonlítsuk össze velük Kassák következő sorát: „bohócok lesírták magukról a leggyönyörűbb karmint” (Világanyám 7. 1921. I. m. 137). Ebben a versmondatban a lesír nem az ’elkunyerál’ tőle és róla’ tömörítése, mint a köznyelvben, hanem a ’sírással, sűrű könnyekkel elmázol, lemos’ jelentésé. A köznyelvi fesír-nak, amely egyébként szintén pregnáns, nem lehetne visszaható névmásból alakult delatívuszi kiegészítése. A kiível tárgyasán csak a műszaki nyelvben fordul elő: ’ív alakúra kiképez vagy kiváj’, pl. ,,A boltozatot szépen kiívelték” (ÉrtSz.). Kassáknál: ,,íveljétek ki ványadt karjaitokat, I testvérek” (Júliusi földeken. I. m. 30). A szótári példamondat tárgya eredménytárgy, Kassáké iránytárgy. A belenevet nem szerepel az ÉrtSz. címszavai közt, pedig könnyen elképzelhetünk olyan beszédhelyzetet és kontextust, amelyben fölhasználhatjuk: „belenevetett barátja komoly szavaiba”. De ez a föltett belenevet intranzitív, Kassáké viszont tárgyas: „Boldogan mindenki belenevette magát a teljesedések örömébe” (Népgyűlés. I. m. 60). A köznyelvi igékkel azonos alakú pregnánsok közt külön említést érdemelnek a régi költők ilyen igéi. Ezek ugyanis az idők folyamán stilisztikailag átértékelődnek, tömörítő-kifejező alakokból választékos-régies válhatnak. Az ilyen átértékelés kissé halványítja a szöveg eredeti erényeit. Vörösmartyt idézem: „Egy újabb szellem kezd felküzdeni ...” (Gondolatok a könyvtárban). Ezt és egy 172