Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
József Attiláról tudom, hogy csak 1924-ig folyamodott ehhez a bizonytalan, kétes funkciójú stíluseszközhöz, aztán lemondott róla. Hogy gyakorítás és mozzanatosság, folyamatosság és befejezettség közt tudott nagy teherbírású árnyalati megoldásokat találni, már kiderült, de nem innen, hanem igekötőelhagyásainak az elemzéséből. 6. Az apológia ellen. — Senki sem köteles a klasszikus lírai életművek kritikátlan tömjénezésére, adott nyelvi alakjuk minden pontjának az igazolására. Az igéjével ütköző igekötő értékes hatótényezője lehet akár egyszerűbb, akár sokrétűbb költői képnek is, művészi képkeresztezésnek is, komplex, többszintű képnek is; de a képkeresztezés és a képzavar (katakrézis) közt nincs sem éles, sem líratörténetileg állandó határ.44 44 Hankiss Elemér művein kívül 1. erre Gerhard Storz: Sprache und Dichtung. Kösel. München, 1967. 152. 180