Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
Az ige vonzatstruktúrájának valódi egyéni megcsonkítása, láthattuk, igen ritka eljárás. Nem is kell hozzá tüzetesebb vizsgálat, hogy kiderüljön: a látszólag csonka igefüggvények valójában nem hiányosak. A stilisztika számára persze ez a látszólagos csonkaság sem érdektelen: ennek is lehet kifejező vagy jelentésámyaló hatása. 3. Hiányos igefüggvények mikroelemzése, hatásvizsgálata. — Az igefüggvény kiteljesítése hallatlanul erős nyelvi törvény: még ha valóban megcsonkítja is a költő a vonzatrendszert egy-egy taggal, tettét valamilyen módon álcázza. Figyeljük meg Kassák korai versének, a Karmester, esti világ itásban-neik az eljárását! A költemény negyven rövid sorból áll, szemelvényünk a vers közepéről való (majd kiderül, hogy ez miért fontos), és ezt mondja a ,, címszereplőről’ ’: most ő az Isten jégből van a feje fűzből van a törzse 20 csücsörítve csalogat borzong dobbant kinyúlik mint a méz és összezsugorodik mint a rugó . . . A csalogat-hoz a közeli tagmondatban megadott nominatívuszin (ő = a karmester) kívül akkuzatívuszi kiegészítő is szükséges. Ez nincs sem a versmondatban, sem körülötte. Talán egyes szám első személyű, odaértett tárgyra gondoljunk ? A lírai ént csalogatja a karmester ? Kassáknak ez a költeménye szigorúan éntelen vers: sem névmás, sem igei, sem névszói személyrag formájában nincs benne egyes szám első személyű nyelvi elem. Eléggé terjedelmes is ahhoz, hogy ne épp a közepén csempésszen bele írója a vers többi részéhez képest új nyelvtani személyt. Az alanyi ragozású igealakhoz is, a vers alapszintű jelentéséhez is illeszkedő határozatlan valakit, némelyeket vagy általános mindenkit tárgy nyelvünkben nem maradhat kifejtetlen, nem lehet az igéjéhez csak odaérteni. Az igefüggvény kétségtelenül csonka. A befogadó nyelvtani hiányérzetét el28