Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
áradatából. Mi ezeknek a határozóknak az alaptagja? Eleinte még megleli a mondattani elemzés: Eű alá, fa alá, madár szárnya alá, tenyérbe, ökölbe, fekete gödörbe, parázs hamujába, tüzek legaljára, palánta tövére, húzódni gyökérre . . . De hogy a szintagmátikus összefüggés valójában milyen laza, bizonyítja a költemény folytatása: fillérként lehullni, ágy alá gurulni, kazalba tűnek, pázsitra fűnek, fára repedésnek, sebre kapart mésznek . . . Mi az alaptagja az eredmény-állapothatározói repedésnek datívusznak? Nem lehet sem a gurulni, sem a megelőző lehullni igenévnek a határozója, sem a néhány sorral később következő zuhogni-nak. A halmozás bizonyos határon túl már önállósítja az azonos mondatrészeket. 3. Rokonértelmű szerkezeti megoldások. — Válasszuk a vizsgálatban szilárd pontnak az igei (igenévi) alaptagot! Lehet rokonértelműség azonos típusú bővítmények közt aszerint, hogy milyen nyelvtani eszköz és hogyan jelöli a szerkezeti összetartozást (ragok, névutók, illetve a névutóvá válás útján meginduló névszói alakulatok). Bizonyos esetekben lehet mondatrészfajták közötti rokonértelműséget is megállapítanunk. Végül ugyanazon igének több, azonos (megközelítőleg azonos) valóságviszonyt jelölő szinonim vonzatstruktúrája is lehet (szinonim mondatformák). 47