Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
Az ilyen névutósodó belsejében (-be, -bői), mélyén (-be, -bői), tetején, közepén stb. birtokszók olykor talán a lírai nyelvhasználat divatcikkei is lehettek vagy lehetnek. Azt hiszem, a részletes vizsgálat bebizonyítaná, hogy a Nyugat költőinek alkotásaiban sokkal sűrűbben fordulnak elő, mint akár korábban, akár későbben. Lehetséges, hogy ez a jelenség összefügg a Nyugat lírikusainak műfordítói tevékenységével is: német, angol, francia költők nyelvhasználata is visszarémlik bennük. Mindez további kutatásokat igényel. Ezek a lezáratlan kérdések nem akadályozzák meg, hogy az így kifejezett határozókat a tömörebb szinonim megoldásokkal vessük össze, és köztük hatáskülönbségeket tárjunk föl. Kosztolányi Fényes koszorújából idézek. A lírai én az édesanyjáról mondja, hogy Láttátok-e arcát és kék szeme tündérfényét a sötétbe, ha rémeket űzve hozzám suhogott a gyerekszoba mélyén s ágyamra hajolva körülötte csönd lett, fény lett körülötte? . . . Gyerekszoba mélyén = gyermekszobában. De ez az egyenlőség csakis logikai-fogalmi szinten helyes. A Kosztolányi alkalmazta megoldásban szabálytalan és különös, de egyáltalán nem ritka lírai jelentés-rövidzárlattal az é j s z a k a , a sötétség mélysége is benne van, az idő mélyére, a gyermekkorba való visszatérés mozzanata is, a kisgyereknek az az állandó élménye is, hogy a felnőttekhez képest „mélyen”, valahol lent, alattuk él, továbbá valami meghatározatlan intimitás, bensőségesség is. Mivel a rag- és névutó-helyettesítő birtokszók grammatikalizálódása még nem fejeződött be, stílushatásukba szemléleti, képi elemek is beleszövődhetnek: Ó fogaidnak fényes bujdosása lágy és olvadó száj rejtekén . . . 59