Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
Zsilka meglehetősen nagyvonalúan intézi el az olyan „apróságokat”, hogy a transzformálás alkalmával az ige esetleg igekötőt is kap, továbbá ragozása alanyiból tárgyasra változik vagy fordítva. A mikrostilisztika művelője ezekről a „csekélységekről” sem feledkezhet meg. A (rá)bíz valaki valakire valamit am eg biz valaki valakit valamivel kifejezéssel, vonzatstruktúrával rokonértelmű. Kassák Lajos az elsőnek embtett vonzatstruktúrát használja föl Az igaz költőkhöz című alkotása hangütésében: Ki bízta ránk a nagy munkát, a rend gyarapítását és a szabadság hirdetését. . . 1947. ÖV. I. 457. ~ Ki bízott meg minket a munkával stb. — Kassák azt a nyelvi megoldást választotta, amelyben a nyomaték nem magukon az „igaz költők”-ön, a személyiségükön van, hanem a feladataikon ! A választott szerkezet egyúttal kevésbé bivataloskodó, tehát közvetlenebb; továbbá annak ellenére, hogy a kiemelt alany úgyis perfektívál, a Ki bízta ránk befejezettsége gyengébb, mint a vele szembeálbtott *Ki bízott meg minket (a befejezettség fokozatairól, lépcsőiről majd később !). Igekötő-változás esetén tehát ezt is mérlegelnünk kell. d. A határozókat jelölő morfémák poliszémiája. — Mindnyájan jól ismerjük a határozói esetragok, névutók poliszémiáját, vagyis azt a jelenséget, lehetőséget, hogy ugyanaz a rag vagy névutó különféle határozókat jelölhet. A rag-, illetve névutó-poliszémia legalább két feladattípus megoldását kívánja a műelemzőtől, a stilisztától. 4.1. Milyen határozó? — A ragok poliszémiájából következik, hogy ezt olykor nem is lehet eldönteni. Űjabban Honffy Pál embti, hogy az -n rag bizonyos Radnóti-versekben épp a bizonytalan, homályos viszonyok, határozói többértelműség kifejezésére alkalmas:28 28 MNy. LXV. 424. 5 65