Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
az adott szöveg elsőleges, nem átvitt jelentéséhez viszonyítva állapíthatjuk meg, hogy az alaptag ige és tárgya vagy határozója színtaktikailag összeférhetetlen. Az ige szintagmatikus bővítési korlátozásai, tilalmai színezett, expresszív közlésben feloldódhatnak.31 Az alaptag ige bővítésének korlátáit az esetek túlnyomó többségében a ráértés oldja fel: az igére ráértjük egy vagy több olyan más igének a jelentését, amely igék bővítési szabályai megengedik a ráértés nélkül összeférhetetlen bővítménynek az alkalmazását: de sós vízen és sótlan kenyéren pulyákká hevertetett a Béke. . . Kassák Lajos: Most mi vagyunk az idő és tér éber csőszei: katonák! ÖV. I. 9. A Tievertet-tel összeférhetetlen volna a transzlatívusz, az eredményhatározói bővítés. Itt magába szívja az ige a változtat, tesz jelentését, s az expresszivitásnak a szintjén már összeférnek. — Egy másik példa: Így árulkodtak Pilátusnak Ma is nagyszerű példaságod. Ady: A nagy Hitető Minden [alkalmilag] tranzitívan használt ige egy más kimondatlan tranzitív igét rejt magába írja Fónagy Iván.32 Az intranzitív árulkodik-ra ráértjük itt az el- vagy beárul, elmond stb. jelentését. A líra nyelvének ilyen ráértései nemcsak alkalmi voltukban különböznek a köznyelvben állandósult tapadásoktól, 31 E jelenségkörről némi magyar nyelvű szakirodalmat is találni „pregnáns” kifejezések, illetve intranzitív igék tárgyas használata cím alatt; J. Nagy Béla: Egy emberöltő nyelvünk védelmében. Bp. 1968. 21; Uő.: Msn. I. 33; MMNyR. I, 208, 266; Gáldi László: StilTan. 167; J. Soltész Katalin: Az ősi magyar igekötők. Bp., 1959. 156; Uő.: Babits Mihály költői nyelve 214—22; Honffy Pál: MNy. LXV. 424. 69