Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
Kassáknál: „Harangok fehér liliomokat imádkozzatok” (Boldog köszöntés. 1919. I. m. 130). Nincs semmi elvi akadálya, hogy az ige ne alanyát, hanem tárgyát, határozóját személyesítse meg. Véletlen-e, hogy a magyar szakirodalom erről nem szól % (Vigyázat! Más kérdés, hogy a tárgy és a határozó megszemélyesít, illetve segít igéjének a megszemélyesítésben, és más, hogy maga megszemélyesül!) Pedig ilyen megszemélyesítés régebbi líránkban is előfordul, például Kisfaludy Károly dalában: Ha madár jön, tőle kérdem, Virulsz-e még, szülőföldem? Azt kérdezem a felhőktől... Szülőföldem szép határa. De hiába nézem át Babits, Radnóti, József Attila megszemélyesítéseit,66 nem találok köztük ilyesfélét. Újabb gyűjtésemben van csak egy kétes példám Kassáktól: „Egy házat megglóriázott a holnap” (Máglyák énekelnek. 1920. I. m. 65.) Nem a nyelvi lehetőség hiányzik! A mondás, közlés fogalomkörén kívül is számos olyan igénk van, amelynek a tárgya vagy határozója csakis emberi lényt jelölhet. Úgy látszik, líránk eszköztárának egy kihasználatlan darabját találtuk meg. 3.4. Az anyagi jelöltek és folyamatok közti ellentmondásokból. — A lírikus az anyagokat ugyanazon halmazállapot-kategórián belül is abszurd viselkedésre kényszerítheti: ,,a víz megalvad” — írja Déry A nagy tehén című versében. Ugyanő különféle halmazállapotúakat is „keresztez” versmondataiban: „a part elapadt” (Variáció népdalra), „A padló vízből van” (Melankólia). Bár az 06 L.: J. Soltész Katalin: i. m. 114—5. 118 — 9, 202, 207, 253; Nemes István: A képszerűség eszközei Radnóti Miklós költészetében. NytudÉrt. 51. sz. 15—7, 26—34; Török Gábor: i. m. 113—42. 110