Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
A kötöttséget elsősorban persze magának a szerkezetnek (szerkezeteknek) a módosításával lazíthatja a költő. De látni fogjuk, hogy a szűkebb szövegösszefüggés jelentésbesugárzásának is van ilyen hatása, és a két módszert egyesíteni is lehet. 2. A kötött szerkezetek módosítása. — A szintagma kötöttsége néha csupán látszat. A vizet iszik tárgyának kötött egyesszámúsága nem a szintagmatikus kapcsolatban rögzítődött, hanem nyilván a bővítmény anyagnév voltából következik. Ha a költő az ilyen tárgyat többesben használja, természetesen nem a szerkezeti kötöttséget lazítja: Elefánt voltam, jámbor és szerény, hűvös és bölcs vizeket ittam én . . . József Attila: Medáliák 1. 1928. ÖM. I. 351. A köznyelvben az anyagnév többes száma az anyag megkülönböztethető fajtáit jelöli. A költői szövegben más feladatot is betölthet a vizeket: alaptagjával együtt a cselekvés folyamatos-gyakorító voltát jelöli anélkül, hogy a gyakorítás elaprózó-komolytalanító hangulati mellékhatását érvényesülni engedné. Az elefánt-én sokszor ivott ilyen kijózanító hűvös vizet, bölccsé tevőt, őrült mámoroktól megóvót. De nem lett volna érdemes elemeznünk ezt a Medália-sort, ha nem találnánk olyan szerkezetet, amely ugyan csak felszínesen hasonlít ehhez, tárgyának többes száma azonban valóságos szerkezeti kötöttséget lazít meg: „zörgő imákat rebegnek ...” (József Attila: Tüzek éneke. 1928. ÖM. I. 349). Bár kifejtetlenül, de az ÉrtSz. jelentésmeghatározásában benne van, hogy a rebeg egyes számú elvont főnévvel alkot tárgyas szerkezetet. A vers imákat rebeg-jét a fohászt rebeg, imát rebeg szerkezetekkel szembeállítva, alighanem szintén a gyakorítás, ismétlődés, tartósság árnyalatait erősíti föl a tárgy többesszámúsága. Ezen a helyen ugyan megférne elaprózógyakorító ige is, csakhogy a rebeg-nek, amelynek régi 9* 131