Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
dik bele József Attila groteszk korszakába, e művészi szakasz költői nyelvhasználatába, stílussajátságainak rendszerébe. De valójában kell-e, lehet-e minden más megoldást kizárva döntenünk ? A mellérendelő mondattani viszonyok jelöletlensége, kötőszó nélküli kapcsolása a teljesen egyértelmű döntést nem teszi lehetővé, legföljebb a valószínűsítést. A strófa többértelmű: nemcsak egymás fölé rétegződő jelentéseiben, hanem egymás mellé csoportosuló jelentéseivel is. A párhuzamos jelentésváltozatok egymást nem cáfolják, művészileg nem hatástalanítják. így ez a lírai többértelműség okvetlenül érték, művészi többletüzenet, a vers gazdagságának bizonyítéka. Ama költői fene nem a meghatottságát rejtegető kamaszcinizmus tünete (még csak nem is ennek a magatartásnak a lírai mimézise), hanem a mesterségéhez virtuóz módon értő művész nyelvi remeklése.17 6. Művészet, humor, köznapi nyelvhasználat. — Remélhetőleg igazoltam, hogy a kötöttség meglazításának jelentős művészi hatása lehet. Ennek az eszköznek humoros hatását is elismerik.18 Biztos-e, hogy olyan nagy bűn, nyelvrontás, ha a köznapi beszédben is lazítunk a kötöttségeken, mint némely nyelvvédő véli ? Nem hinném. Lehet rosszul is lazítani — de lehet mondandónkat szolgáló módon is ! Igekötők hiánya a lírában 1. Az igekötős ige mint szerkezet. — Az igekötő a magyar alaktanban nem prefixum, hanem tőmorféma: nem is lehet más, hiszen szabad szóelem, önmagában is alkot meg17 A Nemzett József Áron c. versnek ezt a versszakát először a Palóeföld II. 4. sz. 76 — 80 alatt elemeztem. Tanulmányomat itt átdolgoztam. 18Vö. Nagy Ferenc: Nyr, XCII. 14, 19; Szalay Károly: Szatíra és humor. Bp. 1963. 86, 371 — 2 stb. 146