Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
ténetileg nézve: az ige két, értelmezői viszonyban álló határozója közül kihagyja a tartalmas értelmező mellől a tartalmatlan értelmezettet. Leíró vonatkozásban pedig: egy alárendelő szerkezetet úgy egyszerűsít, hogy a szintagmatikus összefüggést csak a bővítményi oldalon tünteti föl, az alaptagról elhagyja a bővítményre utaló nyelvi elemet (a korrelativ jelöltségű szintagmát csak az egyik tagon jelöltté alakítja): „A kínba még csak most fogunk, mi restek . . (József Attila: Kosztolányi. 1936. ŐM. II. 169). — A bedolgoz, beledolgoz helyett Kassáknál: ,,A város ragyogtatta a pávaságát s lent valahol alagutakat | dolgoztak a húsába” (Máglyák énekelnek. 1920. ÖV. I. 70). Egyelőre nem vizsgáljuk, hogy van-e az ilyen egyszerűsítésnek jelentéstani következménye. így tömörít József Attila többször idézett Vigasza, (1933. ÖM. II. 97) is: ,,S ha most a tyúkszemünkre lépnek, | hogy lábunk cipőnkbe dagad ...” (= beledagad). — A ki igekötőt teszi fölöslegessé az állandó határozó -ból, -bői elatívuszragja: „pincéből tódult ragyogásom” (Végül. 1926. Uo. I. 286). — A -ra, -re szublatívuszrag a rá igekötővel áll egymásra utaló viszonyban: „Szemeidből a csillogás kihagy, | megtanulnak a dolgokra meredni” (Az Eszmélet ciklus vázlataiból. Uo. II. 294). Költői tömörítésre is fel lehet használni nyelvünknek azt a sajátságát, hogy felsorolásokból, párhuzamos szavakból az ismétlődő alkotórészeket — összetételek azonos tagját, ragot, képzőt — alkalmasint el lehet hagyni. így maradhat el az azonos igekötő is.26 Soltész és Tompa nem említi, az én véleményem szerint azonban az ilyen rövidítő eljárások nagy részében megváltozik a szöveg stílushatása is: újságnyelvi, választékos, keresett vagy régies — pontosabban: a XIX. század első felét fölidéző27 hangulatúvá lesz. A versmondatból is kieshet az egymáshoz közeli 26 J. Soltész Katalin: Igeköt. 200; Tompa József: Nyr. LXXXI. 297—306. 27 Ez éppen Tompa József egy másik tanulmányának (RefNy. 363 — 5) a fejtegetéseiből következik! 162