Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek

igék azonos igekötőinek egyike az értekező és szépprózától némileg eltérő stílushatással: Ez a fagy átszűr, döf tüdőt. . . József Attila: Fagy. 1932. ÖM. II. 53. A buckákról néha gyűszönyi homok pereg alá . . . s olykor átcikkan, dong egy-egy kék, zöld vagy fekete légy . . . Uő.: Elégia. 1933. Uo. 90. Ha az azonos igekötőjű igék a szövegben messzebb szakadnak egymástól, akkor a mindkettőre vonatkoz­tatott igekötő távolhatása rejtett, titkon ható kapocs és kifejezési többlet: Baj ócskáimat felejtem, karddá nőtt bicskám elejtem . . . Uő.: Tószunnyadó. 1928. Uo. I. 314. Hátha betéved egy malac, kukoricatábla szalad [ti. be] csövestül! Uő.: Holt vidék. 1932. Uo. II. 51. Az ember ammiatt [!] bánkódik, mit nem tett vagy nem tehetett, de a bűnt nem bánhatja meg . . Uő.: Jelenet. . . (252. sz. töredék) Uo. II. 310 Az ilyen igealakokból, mint a nem tett, nem tehetett a vers összefüggésében nyilván hiányzik a régies vagy újságnyelvi hangulat. Inkább választékos tömörségüket emelem ki. Ennek a tömörségnek a feloldása is szellemi feladat, de oly egyszerű, hogy megoldása nem is tudatosul a befogadóban. A megtesz és a megbán, a nem tehetett meg és a nem bánhatja meg közé így is odafonódik a társítás egy újabb szálacs­kája, amely csak a paradox mondattani ellentét révén 153

Next