Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
III. A kötött alanyos, tárgyas és határozós szerkezetek
6. Igekötőhiány és többjelentésűség. — A költemény egységes, teljes jelentésstruktúrája alá- és mellérendelt jelentésrétegekből, héjakból épül föl. Ezeken belül már a legalsó jelentésszinten is többjelentésű részeket, szerkezeteket tár föl az elemző. Többértelműséget az igekötő elhagyása is teremthet. A Lucához fenti részletében még csak fölmerül a poliszémia lehetősége. Más versmondatok szinte kényszerítenek a többféle, nagyjából egyenrangú értelmezésre. Szabó Lőrinc Sötétség, holdfény című költeményének (1922. ÖV. 9) egy mondata: „a hegy is I függönyözte kék arcát ...” — Be-, le- vagy elfüggönyözteí Néhány József Attila-részlet: a szél hangosan kacagó lányok bontott hajából zúdulva lebeg-----Esik. 1926. I. m. I. 287. Ki-, le-, meg- vagy szétbontott hajából? Egészen — egyikből sem, de egy kissé mindegyikből. Az Ülni, állni, ölni, hóimban hömpölygő cselekvési lehetőségek egyike: „nézni, hogy egy kislány fordul” (1926. Uo. 263). Be-, el-, megvagy visszafordul ? A sokértelműség itt a szolgáló bizonytalanértelműség egy faja: e lehetőség bizonytalanságában a lehetőségek közül választó szubjektum emberi bizonytalansága sejlik föl. Ez a jelenség később sem ritkul a költő verseiben. Előre bocsátva, hogy az igekötő elhagyásának ezekben az esetekben sem egyetlen, sőt nem is okvetlenül legfontosabb funkciója a hasznos többértelműség létrehozása, nézzünk szét a későbbi költemények közt! Az Elégiából (1933. ÖM. II. 90): „Anyjához tér így az a gyermek . . .” Tér meg, némi archaikus zamattal? Tér vissza, a távollétet emelve ki jobban? Tér haza — konkrétebban, de érzelmi többlettel? Mindhárom — és egyik sem, hanem valami negyedik is (1. később). 155