Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
IV. Zárszó
Irodalomtörténeti tanulságok levonásától nemcsak azért óvakodtam, mert munkaterületem más, nem is csupán azért, mert e kötet műfaja — stilisztikai jelenségcsoporttanulmány — ezt nem kívánja meg. Mint az adatok számlálásához szokott nyelvész azt tartom, hogy ma már korszerűtlen eljárás volna egy-egy újabban feltárt, leírt stíluseszközt bármilyen érzékeny kritikai olvasás alapján is ehhez vagy ahhoz az alkotóhoz, irányzathoz, korszakhoz kötni. Akármennyire munkaigényes dolog, ilyen megállapítások igazolásához ma bizony statisztikázni kell. A statisztikai részletek viszont elvonhatják a figyelmet legfőbb célomról: az igefüggvények stíluseszközeinek a rendszeréről, e rendszer belső összefüggéseiről. Az is kétségtelen, hogy némely eszköz meglehetősen függetlennek látszik alkotótól, irányzattól, talán kissé a kortól is. A ritkán használtak közül ezek közé tartozik az ige kiegészítőjének elhagyása, a sűrűbben előfordulók közt az igekötők elhagyása. Másoknak bizonyos alcsoportj a i jellemezhetnek bizonyos irányzatokat. Így a kiemelő határozó szemléleti tartalmú fajtája nyilván éppúgy az impresszionizmus tünete, mint a vele párhuzamos minőségjelző-típus, a kiemelő jelző. Azonban itt is emlékeztetek rá: a kiemelő határozó hatásgépezetét éppen olyan József Attila-versek részleteinek mikroelemzésével igyekeztem bemutatni, amelyeket semmiképpen sem lehet nemhogy impresszionistának, de még impresszionisztikusnak sem neveznünk. Az irodalomtörténész számára alighanem a szintaktikai és a szemantikai összeférhetetlenség jelenségkörének a vizsgálata a leggyümölcsözőbb. Már a részletes vizsgálat, statisztikai igazolás előtt megkockáztathatjuk, hogy az expresszionizmus és futurizmus inkább a szintaktikai összeférhetetlenség körében találja meg fegyvereit, a dadaizmus és szürrealizmus pedig inkább az — alapfokú — szemantikai összeférhetetlenségében. Más szóval: a nyelvtani korlátdöntés erősebb nálunk a futurista-expresszionista években, mint a rájuk következő dadaista és szürrealista kísérletekben. 183