Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
tompítja a sornak a csalogat-ot követő másik két intranzitív igéje; bár ezeket külön-külön tagmondatnak is vehetjük, védhetjük azt a felfogást is, hogy a sor három állítmányú, közös alanyú és közös módhatározójú egyetlen tagmondat. Lélektani hatásával ezt támogatja az írásjeltelenség is. De míg nyelvtanilag finoman tompítja az igefüggvény csonkaságának a hatását, ez a mondattani megoldás stilisztikai funkciót is betölt. Versben nemcsak emberi személyt, élőlényt lehet csalogatni, hanem anyagi és szellemi erőket, eszméket, természetfölötti lényeket, megtestesült szépséget és szenvedélyt, összhangot és diszharmóniát egyaránt. Nincs kiegészítő tárgya a csalogat-nak.- mert túl sokféle tárgya van, s nem lehet kifejtett soksok tárgya, mert ez a csalogatás nem állandó, hanem állhatatlanul csapong én-ről, valakire és mindenkire, eszmékről szenvedélyekre, disszonanciáról konszonanciára. Van benne szégyenlős pátosz is, de van benne nyílt irónia és groteszkség is (1. a módhatározóját, továbbá a következő két sor hasonlatait). A kontextus e sajátságai irónikus-groteszk felhangokat ütnek meg magában a csalogat igében is. Mi sem tiltja, hogy ezt az igét több jelentésűnek vegyük, és konnotatívan egy másik jelentést is kihalljunk belőle: ’többször, ismételten csal egy kicsit, egy kissé hamisan cselekszik’ (a csal alapigének nem szótárazott, egyéni gyakorító képzése volna ez, amely alkalmilag egybeesik a hasonló képzésű, morfoszemantikailag elhomályosuló, de szociális létű származékszóval). Ez a ’ismételten, szokásosan egy kissé csal’ jelentésű egyénies képzésű csalogat már nem követel meg tárgyi kiegészítőt: e háttérjelentés, mely mintegy az előadóművész —► szemfényvesztő asszociációra is utal, szintén enyhíti a másik, a közhasználatú csalogat vonzatrendszerének versbeli csonkaságát. A zökkenő elsimul: a sokatmondó tömörség, a színjátszó többjelentésűség megmarad. Kassák eljárásához sokban hasonlít József Attiláé: 5 Hümmögőn áhltgat a nép s házacskák gondolkodnak, ím 29