Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
gását. Amit az ige módhatározója ki is fejt, a gyakori tó igeképző már hangulatként kifejezi. Az összeszövődött mondat- és alaktani problémák miatt még időznünk kell József Attila verssoránál, talán nem fölösleges néhány kevésbé valószínű magyarázati lehetőség gyenge pontjaira rámutatnom. Nem rendíti-e meg például fejtegetéseimet az a meghökkentő tapasztalati tény, hogy bár a -gat képzőbokor történetileg egy erősen tranzitív -t műveltető képzőt is tartalmaz, mégis előfordul, hogy a vele képzett ige kevésbé tranzitív, mint az alapszava? A kér alanyi és tárgyi kiegészítőt kíván, származéka, a kéregét megvan tárgy nélkül is. Ezen elgondolkozhatunk ugyan, de észre kell vennünk, hogy a kér és kéregét ma már nem egészen a folyamatos és a gyakorító ige viszonyában áll szemben, hanem a származékszóban nagy jelentésszűkülés ment végbe. Erre a hosszabb időt igénybe vevő jelentésszűkülési folyamatra az áhitgat-nak nem volt alkalma; a kéregét-féle igék pedig nem alkotnak olyan tekintélyes igecsoportot, hogy analógia alapjául szolgálhassanak. Épp a nyelvtörténet sugallhat egy másik értelmezési kísérletet. Tudjuk, József Attila Horger hallgatója volt Szegeden, s Horgernak épp 1924-ben jelent meg Magyar szavak története című munkája. Ebben foglalkozik az á, áh indulatszó családjával, és bemutatja, hogy az áhlt éppoly származéka ezeknek az indulatszavaknak, mint csitít (s ebből tovább: csitltgat) a csitt-nek.4 A költő is hallhatta a professzortól ezt az etimológiát. Mégsem valószínű, hogy versében az áhítgat-ot legeredetibb, etimológikus jelentésében használta volna, tehát efféle értelemben, hogy ’ismételten á-t, áh-1 mondogat, úgy tesz, úgy tátogatja a száját, mintha ilyen indulatszót mondana’. Bizony nem valószínű: a bővítő módhatározó miatt! Aligha lehet hümmögve, tehát zárt szájjal áh-1 mondani ... Ez már nem stiláris oxymoron, hanem fonetikai abszurdum volna! 4 Hasonló igék: nyerít, nyüszít, süvít, vonít; származtatásukra 1. még: CzF., EtSz., SzófSz., TESz. 32