Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
József Attila újítással simítja bele a szövegbe a hiányos vonzatú igét: Ady archaizálással leplezi a tárgyi kiegészítő hiányát: Mi várhat egy ilyen hadra: Ebekre és harmincadra, Nagy gyalázatra kerülnek, Ordítnak és keserűinek. Lovatlan Szent György. A keserűi mindkét jelentésében tárgyi kiegészítőt követel: 1. (ritka, irodalmias) ’viseli valaminek a kínos következményeit’; 2. (régies, költői) ’valakinek az elvesztése miatt nagy lelki fájdalmat érez’. A versben a keserűinek mellett nincs tárgy. Azért-e, mert a költő pusztán a kerülnek-re való rímelés kényszere miatt használta a keseregnek helyett ? Nem volna más ez a keserűinek, mint keseregnek -f- archaizálás -f- rímkényszer ? Más a véleményem, illetve ezt csak az igazság egy részének tartom. A keserűinek: ’keseregnek’ is, de benne van az ÉrtSz. 2. jelentése is: ’engem keserűinek, az én elveszésemet keserülik’, így tehát a tárgy odaérthető. Ezt a magyarázatot valószínűsíti kissé a vers folytatása, a záró strófa: ,,Én meg, a dolgom elvégzett, Megrugdalt és levitézlett, Megdöglök gyászos kacajjal Magyar fajjal, bajjal, jajjal. De a lírai hős pusztulása a keserűinek után történik (Én meg . . .)! Az egész vers sugározza be ebbe az igealakba, hogy az „ilyen had”, a fajtám saját magatartásának, botlásainak, kínos következményeit viseli. Ez a tárgy azonban valóban hiányzik. Hiányzik, mert botlások, szenvedések és a magyar élet, magyar sors közt a költemény akartan tisztázatlanul hagyja előzmény és következmény, ok és okozat viszonyát. Összetett hatása van a tárgyi kiegészítő hiányának: azon kívül, hogy az igében három jelentést 3 33