Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
Igei szerkezetek esetleges bővítményei 1. Csakis szintaktikai vonatkozásban esetlegesek! — Az esetlegesség semmiképp sem jelentéstani vagy stilisztikai értékítélet! Hadd szolgáltassak igazságot egy sokat csepült, de sok vonatkozásban stilisztikailag úttörő technikumi tankönyvnek: már elsősöket megtanít rá, hogy esetleges határozók és tárgyak is hordozhatják a költemény lényegét, alkothatják a jelentésszerkezet gerincét. (Persze a szerző még nem különíti el az esetlegeseket a kiegészítőktől.)8 A versmagatartást9 kialakító fő tényezők a vers igeidői és módjai, személyei és számai, hatóképzők, módosítószók és módosító mondatrészietek.10 De néha már egyetlen határozó elegendő hozzá, hogy döntő módon megszabja a lírai hős attitűdjét. József Attila Reménytelenül-jének (1933. OM. II. 82) számadó, összegező hangulatát elsősorban az indító mondat igéjének esetleges időhatározója sugározza szét: Az ember végül homokos szomorú, vizes síkra ér . . . A kibuggyanó, de mindeddig sokáig rejtegetett, visszafojtott fölismerés, rádöbbenés határozóját emelem ki a következőkben: Már régesrég rájöttem, én, kétéltű vagyok, mint a béka. (Már régesrég . . .) 1937. ÖM. II. 212. 8 Fekete Miklós: Magyar könyv. Fogalmazástan. Az ipari és mezőgazdasági techn. I. o. számára. 6. kiadás. Bp. 1962. 28, 29. 9 Összefoglalóan, bár vázlatosan: „A líra: logika” 178—225. 10 Mindez összefügg a nyelvi modalitással. Erre: H. Mólnak Ilona: Általános Nyelvészeti Tanulmányok III. 148—51; Uő.: Módosító szók és módosító mondatrészietek a mai magyar nyelvben. NytudÉrt. 60. sz. passim. 41