Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái

Lehet a lírai hős attitűdje a hosszú értetlenség utáni kései rádöbbenés is, és ezt a versmagatartást az indításon kívül még háromszor ismétlődő, előrefrénszerű, anaforikus mondat határozója fejezi ki legtömörebben: Csak most értem meg az apámat, aki a zengő tengeren nekivágott Amerikának. (Csak most. . .) 1937. ÖM. II. 223. Köztudomásúlag kitüntetett helye a versnek a zárás is. A zárás határozói is átértelmezhetik a mindaddig mondot­takat. Ez történik József Attila Könnyű fehér ruhában című versében (ÖM. II. 225) is: Megalkotom szerelmemet. . . Égitesten a lábam: elindulok az istenek ellen — a szívem nem remeg — könnyű, fehér ruhában. A két jelzővel bővített határozónak a fontosságát az is jelzi, hogy címmé vált: szerkezeti ellensúly! A verselőz­mény mélységesen kiábrándult, keserű kifakadásait ellen­súlyozza a lírai hős ártatlanságának, tisztaságának és véd­­telenségének a sugalmazásával. Spitzer mondja ki, hogy a jelen megtagadásának lírai at­titűdjét legegyszerűbben jövőidejűséggel fejezheti ki a költő.11 A jövőidejűség nyilván nem okvetlenül azonos a vers igéinek a jövő idejével, határozókkal is kifejezhető. Emlékezzünk Vörösmarty epigrammájának, a Guttenberg­­albumba sorainak anaforikus majd-jaira ! A jövő idejű vers akkor is jelentagadó, ha nem a jelent, hanem a jövőt ábrá­zolja sötétnek. Hadd idézzem Dsida Jenő sok jövő idejű verse közül egy ilyennek a hangütését! 11 Leo Spitzes II. 62. 42

Next