Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
szikus formális stilisztika is számon tartotta az érzelmet, indulatot kifejezni hivatott szóalakzatok közt.14 A modern stilisztikában már megemlékeznek ennek az eljárásnak speciálisabb, tartalomhoz szorosabban kötődő lehetőségeiről.15 A mikroelemzésnek azonban itt is van még mit tallóznia. Lássunk egy egészen egyszerű példát! József Attila Tavaszi sár (1925. ÖM. I. 211) című versének indítása: Az utcán, a téren és a mezőn is zuhog az eső. Egy hely határozóval: az ablakon való kitekintés (kevésbé valószínűleg: helyszíni szemlélődés) attitűdje; kettővel (az utcán, a téren): a lírai hős nemcsak szemlélődik, hanem mozog, siet is; a zuhog-nak. alárendelt mezőn helyhatározóval már nem marad meg a versmondat a szemlélődés-mozgás attitűdjében, hanem átvált képzeleti vagy látomásképpé, ugyanis a hármat egyszerre belátni nem lehet, ilyen mozgását az énnek nem igazolja a vers folytatása. Egy másik példa a Fiatal asszonyok éneké-hcA (1926. ÖM. í. 281): 15 „Hogy az urunk megjön este, mosdóvízzel, vacsorával, csókkal várjuk ...” Az első két határozó után a harmadik jelentése már korántsem az eredeti, hanem eufemisztikus: eredeti értelmében a csókkal határozónak sorrendileg az elsőnek kellene lennie. A határozók sorrendje a hazaérkező munkásember cselekedeteinek a sorrendje. A költő egyéni írásjelhasználattal fokozhatja is a halmozás hatását, kiemelve-jelölve a halmozott mondatrészek szoros összetartozását, jelentésük egybemosódását: 14 Vő. Szathmári: A magyar stilisztika útja. 441 — 42, 520; Fábián— Szathmári—Terestyéni: Stil. 244—6; Zoi.nat Béla: i. m. (12. jegyzet) 66—81; Babtha—Horváth—Józsa Nagy- Szabó: Kis magyar stilisztika. Irodalmi. Bukarest, 1968. 136—40; Faulseit—Kühn: Stilistische Mittel und Möglichkeiten der deutschen Sprache. Sprache und Literatur. Halle, 1963. 196 — 99. 15 L. a 14. jegyz.; J. Soltész Katalin: Babits Mihály költői nyelve. Bp. 1965. 307-10. 45