Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)

II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái

3.1. Nyelvtani eszközök rokonértelműsége igei alapú szer­kezetekben. — Mint ahogy nincs két teljességgel azonos jelentésű tő, nincs két teljesen azonos értékű szerkezet­jelölési megoldás sem. A lírai alkotások elemzői számos finom különbséget tártak föl, ezek azonban nem általá­nosíthatók: túlságosan sok függ a szövegösszefüggéstől. Az szabja meg, hogy a költő alkalmazta jelölési eljárásnak mennyi a művészi szükségszerűsége. 3.1.1. Azonos mondatrészek ragjai közti szinonimia. — Ha az alkalmazható két rag közül az adottat csak a ríme­­lési szükséglet igazolná, akkor a költői döntés művészi szük­ségszerűsége meglehetősen alacsony fokú. Ehhez az indo­koláshoz tehát csak végső esetben fordulhat a műelemző. Igaz, a rím vonzásnál magasabb funkciót néha igen nehéz tárgyilagosan, kielégítően megfogalmazni.16 Sejtjük, hogy van valami többlet József Attila Kései siratójának -ban inesszívuszrag helyett használt -n szuperesszívuszragjában: Cigány vagy! Amit adtál hízelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! 30 A gyereknek kél káromkodni kedve — nem hallod, mama ? Szólj rám! — de amint szavakba öntenénk sejtelmünket, nem érez­zük benne a bizonyító erőt, elhallgatunk. Ugyanígy Dsida Jenő Szerenád Ilonkának című versével kapcsolatban: és érzem aludni fogok már akár te a mély temetőn [~temetőóen] 35 tudom hogy aludni fogok már boldogan és nevetőn Szerencsére nem mindig ilyen nehéz a stiliszta dolga. József Attilának a (Ha nem szorítsz . . .) című-kezdetű, életében kiadatlan verse (1937. ÖM. II, 228) szinte tálcán 16 Vö. pl. Honffy Pál: MNy. LXV. 424. 48

Next