Török Gábor: Lírai igefüggvények stilisztikája - Irodalomtörténeti füzetek 85. (Budapest, 1974)
II. Líránk szabadon mozgó igei alapú szintagmái
Belső hely viszonyú ragok nemcsak felszíni, hanem körzeti külső hely viszonyú akkal is szembenállhatnak: Már két milliárd ember kötöz itt, hogy belőlem hű állatuk legyen. De világuktól délre költözik a szép jóság s a szelid érzelem. József Attila: Flóra. 3. Már két milliárd. 1937. ÖM. II. 194. Miért világuktól, miért nem -ból ? A köznyelvben a valamitől délre nyelvtani alakja ellenére nem irányt, hanem tartózkodási helyet jelöl, nem vég-, hanem tartamhatározó. A költözik ige mellé pedig véghatározó illik . . . Úgy hiszem, az alanyok magyarázzák a raghasználatot: a szép jóság és a szelíd érzelem nem volt valójában benne azelőtt sem az emberiség világában: költöző madarak, amelyek e történelmi télen átrepülnek az emberiség világa fölött a jövendő Dele felé. Idézetünkben már fölmerült a tartam- és véghatározó váltakozásának a lehetősége is. Vörösmartynak A merengőhöz című verse két ilyen példát is szolgáltat: a) Barátod arcán hozd fel a derűt. . . [~arcára] b) Ha van mihez bizhatnod [így!] a jelenben... miben] Ez utóbbi elemzése kecsegtet általánosabb tanulságokkal. Tudjuk, hogy a bízik igének még a mai nyelvjárásokban is van allatívuszi (valamihez) és szublatívuszi (valamire, valakire = valamiben, valakiben) állandó határozója — ugyanabban az értelemben, mint a köznyelvi inesszívusz alakú. Tudjuk, hogy ez Vörösmarty korában is így volt. Mégsem hinném, hogy az archaikus vagy népies minősítés bélyegének ráütésével végeztünk ezzel a mihez határozóval. A költő így elkerülte a különböző funkciójú inesszívuszi alakok egy sorban való megismétlődését is; de talán még fontosabb, hogy az allatívuszi vonzat a bizhatnod alaptagot a kezdened, kezdhetned, fognod, foghatnod sugárkörébe 4* 51